Aliz Most milyen szép is lenne, ha ide bemásolnám az eredeti legendát, de nem fogom, keresgessétek a gugliban, ahány találat, annyiféle mese, mert hiszen ez egy legenda, amit mindenki úgy mesél el, ahogy eszébe jut.
Én is most a saját szavaimmal foglalnám össze a lényegét: Egy kínai mese úgy tartja, hogy az emberi sorsokért és a szerelemért felelős kínai Isten figyelte azt, hogy mindenki megtalálja a párját. Aztán fogta és összepározta az embereket, mint a zoknikat (itt reméljük nem veszett el olyan sok ember, mint a zoknik a mosógépig tartó úton.)
Az áttekinthetőség kedvéért egy vörös fonallal kötötte össze annak a két embernek a kisujját, akiknek egymással közös sorsuk van és találkozniuk “kell”. Ez a fonál emberi szem számára nem látható, tetszőlegesen nyújtható és össze-vissza bogozható, de el sohasem szakadhat.
Ez egy héttel ezelőtt könnyekig hatott, most meg teljesen száraz szemmel írok róla. Változunk, na.
Néha nagyon nehéz felismernem, hogy ki mit akar tőlem, vagy nekem tanítani, vagy miért is találkoztam az illetővel. Utólag persze már könnyű összekötni a pontokat (aki még nem látta Steve Jobs motivációs beszédét, az pótolja be, ha kedve tartja, itt a link), de amíg benne vagyok, addig sokszor nem esik le. Nem látom a fától az erdőt és néha a saját naivitásom megy már az agyamra.
Jó hinni abban, hogy az Istenek eldöntögették, hogy kivel van közös sorsunk, aztán mi meg itt elbénázgatunk a kis fonalunkat bogozgatva, hogy ugyan akkor most ez már a tanítás, vagy még csak a bukdácsolás része?
Akkor sincs nagy baj, ha mindez nem igaz, és akárhogy is döntsünk, az úgy jó (vagy nem jó, és azért lesz egyszer csak jó)
…ezen tessék nyugodtan elgondolkodni. Várom a meglátásotokat. :)
kép forrása: https://hakotoshokan.wordpress.com/2013/02/05/tuesday-terminology-red-string-of-fate/