augusztus 2015 archive

Sült paprikás padlizsánkrém (tejmentes, tojásmentes, vegán recept)

Sult_paprikas_padlizsankrem2

Nagy-nagy rajongója vagyok a padlizsánkrémnek! Korábban rendszeresen, hatalmas tömegben készítettem a majonézes verziót, azután a táplálkozásom változásával mustárosan is kacérkodtam vele. Azután elérkezett a nap, amikor Eszter barátnőm elkészítette a sült paprikás verziót, és azonnal a rabja lettem, így ma reggel ez készült itthon. :)

Igazi nyári finomság!

 

  • 1 padlizsán
  • 1 piros kápia paprika
  • 1 ek. extra szűz olívaolaj
  • 1 kisebb fej vöröshagyma, karikázva
  • himalája só, frissen őrölt bors

A padlizsánt és a kápia paprikát sütőzacskóban puhára sütöttem. (Természetesen alufóliával lefedve is süthetjük, illetve parázson, ha lehetőségünk van rá.) Amikor a zöldségek megpuhultak, a zacskóban hagytam őket hűlni, majd lehúztam a héjukat, és felkockáztam őket.

Eközben kis lángon megpároltam a hagymát az olívaolajon. Mivel néha nem figyeltem oda, egy-egy darab barnára pirult, de ez éppen nem ártott neki, sőt. :)

Amikor a hagyma teljesen megpuhult, a padlizsánt és a paprikát is átforgattam a hagymás olívaolajon, majd sóztam-borsoztam az ételt.

Végül aprítógépben pürésítettem.

Kenhetjük pirítósra, mártogathatunk bele nyers zöldségeket, grissini-t, de akár egy grillezés kiváló kísérője is lehet.

 

Lecsós-kapros tökfőzelék (tejmentes, vegán recept)

Lecsos_tokfozelek2

A munkahelyemen a srácok gyakran elsütik a “Mitől lehetne jobb ez a Mars csoki? Rántsuk ki” poént, amikor valamelyik tányéron ismét feltűnik a rántott hús valamelyik formája.

Nálam most éppen a lecsó tölti be a “mitől lehet jobb?” szerepet, hiszen a klasszikus lecsó mellett készül a cukkinis, a tökös, a rizses, a nem is tudom milyen verzió. Emellett a főzelékeket is kiválóan gazdagítja a nyár végi zamatos zöldségduó, a lecsós vajbabfőzelék esetében már bizonyított, de akár a zöldborsópörkölt is finomabbá tehető ilyen módon, most pedig a nagy kedvenc, a tökfőzelék sem kerülhette el az újítást, amit egyébként így készítek. :)

 

  • 1-2 ek. extra szűz olívaolaj
  • 2 kisebb fej vöröshagyma, karikázva
  • 1 zöldpaprika, karikázva
  • 2 ek. bio teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 1 tk. pirospaprika
  • 1 nagyobb nap-érlelte paradicsom, szeletelve
  • 1 főzőtök, hámozva, reszelve
  • himalája só, frissen őrölt bors
  • 1 csokor kapor, aprítva
  • 100 ml rizstejszín
  • 1/2-1 citrom frissen facsart leve

Az olívaolajon párolni kezdtem a hagymát. Néhány perc múlva hozzáadtam a zöldpaprikát is, ezzel együtt tovább pároltam-pirítottam a zöldségeket. Megszórtam liszttel, majd gyors mozdulatokkal kissé lepirítottam. A tűzről lehúzva pirospaprikával ízesítettem, majd gyorsan felöntöttem kevés vízzel, hogy ne keseredjen meg a paprika.

Ekkor adtam hozzá a paradicsomot, majd a tököt. Sóztam, borsoztam, és annyi vízzel öntöttem fel, ami majdnem ellepi. Kaporral fűszereztem, majd puhára pároltam.

Amikor a zöldségek megpuhultak, rizstejszínnel krémesítettem az ételt. Végül a tűzhelyről levéve citrommal állítottam be a megfelelő ízvilágot.

3-4 adag lesz belőle

Póréhagymás krumplileves (tejmentes, tojásmentes, vegán recept)

Pores_krumplileves2

Ez a leves nem több, mint ami, és nem is akar több lenni. :) Ez a leves két hozzávaló tökéletes egysége egy tálnyi otthon-érzésben. Semmi extra hozzávaló. Semmi különleges fűszer. Semmi burgonyázás. :)

Az én kedvenc “gyorslevesem”. :)

 

  • 1 ek. extra szűz olívaolaj
  • 100 g póréhagyma, vékony szeletekre vágva
  • 500 g burgonya, felkockázva
  • tengeri só, frissen őrölt bors

Az olívaolajon párolni kezdtem a póréhagymát, majd hozzáadtam a burgonyát és néhány percig együtt pároltam-pirítottam őket.

Felöntöttem 1,5 liter vízzel, sóztam, borsoztam, majd addig főztem, amíg a burgonya megpuhult.

A botmixert egyszer-kétszer megmerítettem benne, de nem turmixoltam teljesen pépesre.

4 adag lesz belőle

Mediterrán penne nyers zöldségekkel (tejmentes, tojásmentes, zsírszegény, vegán recept)

Teszta_nyers_zoldsegekkel2

Még mindig nem estünk túl teljes mértékben a lakás felújításán, de már jó úton járunk afelé, hogy nyugodtan hajtsuk álomra a fejünket a szépen megújult kis lakásunkban. Addig is viszont szembe kell néznünk néhány problémával, avagy kihívással gasztrofronton. :)

Jaj, nincs itthon kenyér! Hol van az olívaolaj? Áááááááááááá, vasárnap van, semmi nincs nyitva a környéken… Éhes vagyok!!! :)

No, a fenti párbeszédre megoldás ez az étel, hiszen a Biodoboz mindig pontosan felvehető, és a hűtőszekrényben is akad azért egy kis ez, egy kis az. :)

 

  • 2 közepes méretű paradicsom, kisebb darabokra végva
  • 1/2 fej salátahagyma, hajszálvékony szeletekre vágva
  • 10-15 fekete olívabogyó, lecsepegtetve, leöblítve, félbevágva
  • 1 ek. kapribogyó, lecsepegtetve, leöblítve
  • tengeri só, frissen őrölt bors
  • 100 g durum penne (vagy egyéb tészta, akár gluténmentes is lehet)
  • kevés friss petrezselyemzöld

Ez a recept kivételesen nem az “amíg a tészta fő, elkészítem a feltétet” varázsmondattal kezdődik, hiszen mivel nyers a feltét, azt szerettem volna, ha kevés levet ereszt, mielőtt elkeveredik a tésztával.

Ebből kifolyólag elkevertem a paradicsomot, a salátahagymát, az olívabogyót és a kapribogyót. Enyhén sóztam, borsoztam, majd jó alaposan elkevertem, kicsit össze is nyomkodtam, hogy a napsütötte paradicsom kiadja minden ízét és zamatát.

A tésztát lobogva forró sós vízben fogkeményre főztem, majd leszűrtem, és hideg vízzel azonnal átöblítettem.

A levet eresztett zöldségkeveréket elkevertem a tésztával, tányérra halmoztam, majd aprított petrezselyemmel megszórtam.

1 kiadós vagy 2 kisebb adag lesz belőle

 

Képes gasztronómiai kalandozások – Pata Negra – Buda

Örömmel utazom Budapestre, hiszen ott (Debrecennel ellentétben sajnos) lépten-nyomon egy-egy újabb helyre bukkanok, ahol az én meglehetősen speciálisnak tűnő :) étkezési igényeimet is ki tudják elégíteni.

A Pata Negra Tapas Bar emellett olyannyira szimpatikussá vált, hogy először Eszter barátnőmmel tértünk be, de egy újabb fővárosi utam során Zita barátnőmmel is meglátogattuk a budai egységet.

Kellemes hangulat, finom ételek, és segítőkész pincérek jellemezték mindkét estét, így hamarosan valószínűleg visszatérek.

A teljes étlapot itt tudjátok megnézni. Külön piros pont, hogy a vegetáriánusok és ételallergiások számára mind a honlapon, mind az étlapon ki vannak emelve a nekik megfelelő fogások.

Mostanában éppen nagy felújítások folynak arrafelé, így magáról a helyről csak egy későn észbe kapós éjszakai képet tudtam készíteni, ami ebben az esetben nem áll egyenes arányban a belbeccsel. :) Igyekszem majd cserélni ezt a képet mielőbb, addig is, csak, hogy tudjátok, melyik utcában van :D, ez marad a bejegyzés első képe. :)

 

Mindkét alkalommal egy jó kis olívabogyó válogatással kezdtünk (amibe persze beletartozott nagy kedvencem a kapribogyó is). Emellett hideg fogásként szardella filét választottunk borcetben, ami nekem annyira ízlett, hogy mindkét alkalommal két tálkával is rendeltünk belőle. :) Sőt, mi több, még a levét is jó alaposan “kitunkoltuk” – mert azt itt szabad! :)

 

Emellett másik nagy kedvencünk, a lazac tatár is az asztalra került. Nagyon egyszerűen van elkészítve, semmi flancolás, semmi felesleges fűszer. mégis tökéletes kerek egésszé áll össze az egész.

 

Imádtuk a laskagombát, vaslapon sütve, zöldmártással. Kiadós adag volt, az ízek pedig, hmmmmmmmmm… :)

 

Az estét én magam egy finom vaslapon sült bébi tintahallal zártam, erre sem lehetett panaszom, naná, hogy nem, hiszen a tengeri herkentyűk nagy rajongója vagyok, ez az elkészítési mód pedig különösen tetszik nekem.

 

Az ételek leöblítáéséhez pedig minden esetben ott a San Miguel. :)

 

Kipróbáltam, viszont fényképpel sajnos nem dokumentáltam a sült paprikát tengeri sóval, amit itthon is el fogok készíteni. Első alkalommal még tigrisrákot fogyasztottunk, ami nagyon finom volt, de mire oda eljutottunk, már degeszre ettük magunkat. :)

A társaság nagy megelégedésére szolgált mindkét esetben a kemencében sült zöldségek chorizo kolbásszal, serrano sonkával és tojással, amiről nem készült kép, mert a blogon nem annyira “tájba illő” :), de a pozitív hümmögést sem lehetne írásban visszaadni. Emellett a ropogós bundában sült bébi tintahal is elnyerte a többiek tetszését (én a tojás miatt nem kóstolhattam meg sajnos).

Összességében nagyon pozitív élmény volt a Pata Negra mindkét alkalommal, bátran ajánlom nektek is, főleg, mivel többféle táplálkozási irányzat igényeit is képesek kielégíteni, illetve éppen azért, ami miatt egy tapas bár az, ami: sok-sok apró kis falat, amivel kacérkodhat az ember, nem pedig egy jó nagy adag főétel és köret, amivel degeszre eheti magát az ember. Persze nekünk ez utóbbi is sikerült.

Köszönjük, Pata Negra! :)

(A budai egységben jártunk.)

1 2 3 4 5

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár