január 2016 archive

A legjobb sárgarépa saláta (gluténmentes, tejmentes, tojásmentes, vegán recept)

A legjobb sárgarépa saláta

A tegnapi napot lustálkodással töltöttem. Intenzíven. :) Ennek megfelelően keveset is ettem, hiszen nem túl sok energiát használtam fel…

Ebédre egy könnyű grillezett harcsafilét választottam (fokhagymás-borsos tamari szójaszószban pácoltam és egy csepp zsiradék nélkül grilleztem rá kérget), mellé pedig köretként sárgarépa salátát.

És micsoda köret lett ez!! Azonnal készítettem még egy adagot… :)

 

  • 150 g (egy nagyobb) sárgarépa, meghámozva és nagy lyukú reszelőn lereszelve
  • 1,5 ek. frissen facsart citromlé
  • 1 tk. datolyaszirup (vagy ízlés szerinti egyéb édesítőszer)
  • 1/2 kk. őrölt római kömény
  • nagy csipetnyi őrölt fahéj
  • kis csipetnyi őrölt gyömbér
  • tengeri só
  • frissen őrölt bors

A sárgarépát megmostam, meghámoztam és állni hagytam, amíg elkészítettem az öntetet.

Egy kisebb tálkába facsartam a citromlevet. Hozzáadtam a datolyaszirupot, majd sorban a fűszereket: a római köményt, fahéjat és gyömbért. Enyhén sóztam és borsoztam.

Végül kisebb adagokban beleforgattam a lereszelt sárgarépát, hogy az egész salátát alaposan átjárja a mennyeien finom fűszeres öntet.

1 adag lesz belőle – de szerintem Ti sem tudtok megállni egy adagnál… :)

Zabpelyhes lencsefasírt (tejmentes, tojásmentes, vegán recept)

Zabpelyhes lencsefasírt

Alkalmanként, ha a bioboltban járok, a kosaramba kerül 2-3 csomag növényi alapú (pl. zabpelyhes, gabonás) fasírtpor. Ez az én “fast food”-om – vizet keverek hozzá, sütőben megsütöm és kész is.

Most viszont lencséből és zabpehelyből kiváló gyors fasírtot sikerült készítenem, ahol a befektetett munka csak kicsivel volt több, mint a készen kapható fasírtpor esetében. :)

Emlékeztek még a nagy sikert aratott sütőben sült fűszeres párolt káposztára? :) Köretként klasszikus párolt káposztát készítettem ugyanezzel a módszerrel. Így egyszerre sült a sütőben a főétel és a köret.

 

A fasírthoz:

  • 200 g zöld lencse, 1-2 órára beáztatva
  • 4 db babérlevél
  • tengeri só
  • 1 ek. extra szűz olívaolaj
  • 1 fej vöröshagyma, apró kockákra vágva
  • 3 gerezd zúzott fokhagyma
  • 2 tk. pirospaprika
  • 2 tk. majoránna
  • 6 – 8 ek. zabpehely

A párolt káposztához:

  • 1 kisebb fej káposzta, a torzsája kivágva és vékonyra szeletelve
  • 2 ek. finomítatlan nádcukor
  • 2 ek. almaecet
  • 2 kk. őrölt kömény
  • tengeri só
  • frissen őrölt bors

A tálaláshoz:

  • főtt bulgur

Az előre beáztatott lencsét babérlevéllel és sóval ízesített vízben puhára főztem. Kevés főzővízzel aprítógépben pürésítettem, majd hűlni hagytam.

Amíg a lencse hűlt, az olívaolajon megpároltam a felkockázott vöröshagymát és fokhagymát.

A pürésített lencsét és a megpárolt hagymákat elkevertem, pirospaprikával és majoránnával fűszereztem, majd annyi zabpelyhet adtam hozzá, hogy jól formázható, nem túl lágy masszát kapjak. A zabpehely mennyisége attól függ, hogy a lencsét mennyi vízzel pürésítettük az elején.

10 percig állni hagytam a keveréket.

Ezután enyhén vizes kézzel fasírtformára igazítottam őket, és sütőpapírral borított tepsiben, előmelegített sütőben addig sütöttem őket, amíg szépen megpirult mindkét oldaluk (közben egyszer-kétszer meg is fordítottam őket).

A káposztát öntöttvas fedeles tálba halmoztam, alaposan elkevertem a többi hozzávalóval, és az előmelegített sütőben, a fasírtok fölött :), készre pároltam. Közben át-átkevertem.

A fasírtot és a párolt káposztát sós vízben főtt bulgurral tálaltam.

4 adag lesz belőle

Mértékletesség

Mértékletesség

A 2015-ös év legfontosabb tanítása számomra az volt, hogy meg kell tanulnom a mértékletességet. Még az csak hagyján, hogy meg kell tanulnom, de nekem sokáig fel sem tűnt, hogy ez milyen nagy probléma és hogy milyen sokszor elszalad velem a ló.

 

Nem tudok megálljt parancsolni amikor evésről van szó, nagyon sokszor eltúlzok dolgokat, és ha aggódni kell, akkor is nagyon szépen túl tudom pörögni magam. Meg még sorolhatnám, de ezek a publikus rész…

Persze vannak már részsikereim, mint például, hogy leálltam az öncélú ruhavásárlással (persze visszaestem egy párszor, de ez nálam már akkor is nagy szó), nem veszek már önfejlesztő könyveket (minek, hiszen úgyis mindegyik ugyanarról szól, csak más szavakkal megfogalmazva – simán olvasgathatom a már meglévőket – a végeredmény ugyanaz) és már kemény egy napja nem eszem finomított cukrot…

Illetve itt említeném meg, hogy voltam olyan bölcs, hogy nem szoktam rá a dohányzásra, alkoholra és egyéb drogokra. (óriási vállveregetés, hogy legalább ezekkel nem kell megbirkóznom)

Ami a legnagyobb félelmem, hogy milyen frusztráló is lesz, hogy ha nem eshetek túlzásokba. Illetve eshetek, de hogyan fogom magam ráébreszteni arra, hogy amit a túlzással elérek, az talán rövid távon élvezetet nyújt, hosszú távon azonban nagyon káros. (és itt most nemcsak az erőforrásaim idő előtti kimerítását értem, hanem a túlzások lelkemre gyakorolt negatív hatását is)

Félek a változástól és félek változtatni. Még akkor is ha ez a jelenlegi állapot nem fenntartható. A lényegi üzenet pedig már átment: a mértékletesség az egyetlen józan járható út, semmi másnak nincs értelme. Nem lehet az utat lespórolni, nem lehet a tanulást és a tapasztalást megúszni, nem lehet túlkapásokkal elnyomni a valódi szükségleteket. Nincs értelme elnyomi semmit például túlzott evéssel, mert a másik oldalon úgyis visszaköszön és megbosszulja magát. Csak akkor már másik arca lesz mondjuk elhízás formájában.

Egy korábbi bejegyzésben már említettem egyik kedvenc filmes idézetemet, amit nem szó szerint foglalnék itt össze: Ha a Jóistentől türelmet kérünk, akkor készen adja a türelmet? Nem, hanem alkalmakat, amikor a türelmet gyakorolhatjuk, míg végül türelmesek nem leszünk. Ha összetartást kérünk, akkor egy instant összetartó családot kapunk? Nem, hanem lehetőségeket, hogy megteremtsük szeretteinkkel az összetartozás élményét. Ezt most a saját esetemre lefordítva: ha mértékletességet kérek, akkor rögtön mértéktartó leszek? Valószínűleg nem, hanem olyan élethelyzeteket kapok, amelyekben az arany középutat is választhatom.

Végső soron minden értem történik, a jó is és a rossz is. Az életem egy nagy gyakorlópálya tele megtapasztalandó feladatokkal. A végén pedig hogy fogok neki örülni, amikor majd már magától értetődően hagyom ott a tányéron az utolsó szem krumplit. Vagy ami még jobb, eleve csak annyit szedek a tányéromra, amennyi pont elég. Sem többet sem kevesebbet – miközben érzem hogy jól döntöttem és elég.

Első lépésként tudatosítom magamban, hogy mindenem megvan. A hiány csak egy illúzió. Ha elég mélyen magamba nézek, vagy meditálok, akkor ezt érezni is szoktam. Csak aztán könnyen meg is feledkezem róla a nap folyamán. Ha viszont egy állandó jelenléttel meg tudom őrizni ezt a tudatomban, akkor az már fél siker. Hiszen miért is tolnék repetát (biztos ami biztos alapon), ha egyszer a főétel valóban elég volt?

Nektek milyen módszereitek vannak a túlzások visszaszorítására, akár a végleges feloldására? Hogyan oldjátok az esetleges belső feszültséget a mértékletesség vs. mértéktelenség kérdésében? Kíváncsi vagyok az élményeitekre és tapasztalataitokra.

2:1 recept – Vegán “Mac & Cheese” és “Sajtszósz” mártogatáshoz (tejmentes, tojásmentes, vegán recept)

Vegán Mac & Cheese és Sajtszósz

Mint tudjátok, korábban sem voltam édesszájú (és szerencsére most sem vagyok az), viszont a sós ropogtatnivalókkal jó barátságot ápoltam és ápolok. Régen a zacskóból halásztam elő őket, most pedig a sütőmből. :)

Nagy-nagy kedvenc a tortilla chips (amit már itthon készítek, de a blogra érdemes tökéletes recept ideje még nem érkezett el :) ), amit csípős szósszal, vagy éppen sajtszósszal ettem – korábban.

Viszont egyre többször botlottam bele utóbbinak a tejmentes / vegán változatába, úgyhogy gondoltam, üsse kavics, kipróbálom. És nagyon jó!!!

Viszont akkora adag lett, hogy egy klasszikus amerikai a fogás, a Mac & Cheese (kb. sütőben sült sajtos tészta) is kijött belőle.

Sajnos magát a szószt elfeledtem lefotózni, de valóban mártogatható, “nyúlós” :), színre és ízre is a sajtszószra hajazó dip lesz belőle.

Így lehet több legyet ütni egy csapásra! :)

Az eredeti receptet a Simple Vegan Blog oldal találtam, itt tudjátok megnézni (a szószt külön is :) ).

 

A vegán sajtszószhoz:

  • 360 g burgonya (meghámozva, felkockázva)
  • 140 g sárgarépa (meghámozva, felkarikázva)
  • 70 g extra szűz olívaolaj
  • 125 ml víz
  • 1 tk. tengeri só
  • 1 ek. frissen facsart citromlé
  • 1/2 bögre sörélesztő pehely (250 ml-es bögre fele)
  • 1 tk. fokhagyma por

A Mac & Cheese-hez:

  • 200 g durum penne
  • a fenti szósz 3/4 része
  • 1 ek. bio búzakorpa 1 tk. sörélesztő pehellyel elkeverve

A sajtszószhoz a burgonyát és a sárgarépát puhára pároltam. Hűlni hagytam, majd az összes többi hozzávalóval turmixoltam.

A pennét enyhén sós, forrásban lévő vízben roppanósra főztem. Elkevertem a kész szósz 3/4 részével. A tetejét megszórtam sörélesztő pehellyel elkevert búzakorpával. Végül 180 C-ra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt (amíg a teteje ropogósra sült) készre sütöttem.

A tészta 2 kiadós adag lesz, a “Sajtszószt” pedig házi tortilla chips-szel és grissinivel mártogattuk ki a tálka aljáig :)

A világ legegyszerűbb zabkeksze kezdőknek – 3 hozzávalóval (tejmentes, tojásmentes, vegán recept)

A világ legegyszerűbb zabkeksze

Már nagyon régóta szemezgettem a világsikert elért 2 hozzávalós zabkeksszel, ami körbefutott az interneten (recept pl. itt).

A konyhámban éppen készletkisöprés van, így volt egy kevés zabpelyhem, amivel kísérletezgettem, ekkor jutott eszembe, hogy az ötlettel még csak szemezgettem, de nem próbáltam ki.

A mennyiségeket nem sikerült tökéletesen eltalálni, így adtam hozzá meg egy hozzávalót, de valljuk be, így is a világ egy legrövidebb sütireceptjéről beszélünk, amit szinte lehetetlen elrontani. :)

 

Alaptészta:

  • 3/4 bögre zabpehely
  • 3/4 érett banán, villával összetörve
  • 2-3 ek. barna rizsliszt (vagy amennyit felvesz a tészta) – ehelyett használhatsz további zabpelyhet vagy teljes kiőrlésű tönkölylisztet is

További hozzávalók:

  • 1 ek. mazsola
  • 1 ek. kandírozott narancshéj
  • 1 ek. kandírozott citromhéj
  • ezen felül, vagy ezek helyett bátran adhatsz bármilyen fűszert (pl. vanília, fahéj), magvakat (apróra vágott diófélék, mandula), vagy aszalványokat

A zabpelyhet és a villával összetört banánt alaposan kikevertem, majd kézzel is összedolgoztam. Mivel a tésztát lágynak találtam (és nem volt itthon több zabpehely :)), fokozatosan adagoltam hozzá a barna rizslisztet, amíg a tészta nem volt túl ragacsos (de arra is vigyázzunk, hogy nehogy túl tömör legyen).

Végül mazsolával és kandírozott citrushéjakkal gazdagítottam. Egy tepsit sütőpapírral borítottam, majd a tésztából kisebb golyókat formáltam, amit a sütőpapíron ellapogattam. 180 C-ra előmelegített sütőben kb. 15 – 20 perc alatt addig sütöttem, amíg kissé megpirult a keksz. (Közben meg is fordítottam).

Nagyon finom, nem túl intenzíven banán ízű keksz a végeredmény, ami fűszerekkel tovább ízesíthető, próbáljátok ki mindenképpen! :)

10 kisebb keksz lesz belőle

 

 

 

1 2 3 4

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár