Archive of ‘ajánló’ category

Érintés

Touch DVD borító

Most nézek egy sorozatot, amit sajnos nem tudok nyugodt szívvel ajánlani senkinek, de még sem mehetek el mellette szó nélkül. A címe magyarul “Érintés”, angolul pedig ugye “Touch”. (Az imdb adatlapját itt találjátok, a trailert pedig itt nézhetitek meg.)

Ami miatt fáj a szívem, hogy a történet nem kidolgozott, a szereplők botladoznak, pedig azért nem rossz színészek, többen közülük más filmben, sorozatban már bizonyítottak. A párbeszédek és reakciók nem életszerűek, néhol nagyon unalmas, néhol még szájbarágós is (könyörgöm, a néző nem hülye!).

DE! Ami miatt nem tudom csak úgy túltenni magam rajta (pedig sok időt megspórolhatnék vele), azok a témafelvetései. Fontos és napjainkban igen súlyos problémákat vet fel (hogy aztán totál elrontsa a kibontását, de mindegy, most éppen a pozitívumokat próbálom felsorolni…)

Ilyen például az, hogy az emberek annyit, de annyit tudnak beszélni, de a lényeget nem mondják el, vagy ha el is mondják, a másik fél nem “hallja” meg (de ez már egy másik téma).

Idézet a filmből: “Végtelen sok módja van annak, hogy az emberek kommunikáljanak egymással. Egyik jobb, mint a másik. Ma egy átlagember 17520 szót vált átlagosan 7,4 emberrel. Akár különböző nyelveken, határokon átívelően teszi ezt, mégis kétségbeejtő, hogy nem tudja elmondani a legegyszerűbb dolgot sem, pl. “azt akarom”; “…vagyok”; “szeretek”

Miért olyan nehéz a lényeget elmondani? Miért kell a rizsa? Aztán meg miért nem halljuk meg, amit a másik mondani akar? Miért fontosabb, hogy mi beszéljünk? Hogy nem bírjuk leállítani azt az őrült nagy zajt, ami a fejünkben van, hanem inkább beszélünk róla? Igazából mindegy miről, csak ne legyen csend? Mi a baj a csenddel? Miért ijesztő?

Gyerekként sokat gondoltam arra, hogy szeretnék láthatatlan lenni, csak ne kelljen beszélgetni. Főleg nem a kötelező köröket, amik csak “töltelékek”, csak hogy mondjon az ember valamit, legyen udvarias, jól nevelt. Sokáig kerültem az embereket, gyerekként is inkább egyedül játszottam, valahogyan bele sem mentem abba, hogy megértessem magam másokkal. Nem hitték el, ha nem volt mondanivalóm?

Szerencsére ez mára már valamelyest javult. Mellébeszélésben most sem vagyok azért túl jó, viszont a lényeget sem tudom jól és hatékonyan kommunikálni. Nehéz magamban annyira lecsupaszítani a témát, hogy tényleg csak a lényeg maradjon.

Erre mondták a bölcsek, hogy nem az a jó szöveg/mondandó, amihez már nem tudsz mit hozzátenni, hanem az, amiből nem tudsz már mit elvenni.

Hosszú az út még előttem, úgy érzem.

Ti mit szeretnétek elmondani sallang és rizsa nélkül, ha mondjuk most megtehetnétek? Mondjátok el itt!

UI: újabb gyöngyszemre bukkantam a most nézett részben: “Több ezer éve, hogy a tengerészek a csillagok alapján tájékozódnak, csak felnéztek és tudták, hogy hol is vannak pontosan. Bár az óceán hömpölygött alattuk, megbízhattak a biztos égi pontban, a Sarkcsillagban. Itt lent a Földön azonban soha semmi nem áll le, folyamatos mozgásban van”

a kép forrása: http://www.imdb.com/title/tt1821681/?ref_=nv_sr_2

Gyógyító szavak

ho_oponopono pic

“Sajnálom
Kérlek bocsáss meg
Köszönöm
Szeretlek”

Mennyire éreztétek könnyűnek elolvasni ezeket a szavakat?
Mennyire éreznétek könnyűnek kimondani hangosan?Mennyire éreznétek könnyűnek elmondani ezt egy hozzátok közelálló személynek (akár személyesen, akár csak gondolatban)?

 

Ez a Ho’oponopono, egy ősi hawaii ima szavai, amelyek gyógyító hatással bírnak. Nem kötelező elhinni, tessék kipróbálni: ha zavar valaki, vagy valami, akkor mondogasd magadban vagy hangosan ezeket a szavakat és nézd meg mi történik.

Amikor először találkoztam ezzel, nem vettem komolyan. Elolvastam, félretettem és sokáig eszembe sem jutott. Aztán valami miatt újra felbukkant és akkor gondoltam kipróbálom. A megbocsátás és az alázat gyakorlása nem volt egyszerű a számomra, viszont fontosnak éreztem, hogy életem része legyen.

Kiválasztottam tehát egy személyt, akivel problémám adódott, mert nem tudtam neki megbocsátani és ismételgetni kezdtem a fenti szavakat, kimondva, hangosan. Először csak a torkom szorult el, majd már nem is tudtam megállni sírás nélkül. Viszont elmúlt a neheztelésem, elmúlt a haragom, már nem akartam elégtételt venni, és teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat a problémás személyhez. Tényleg próbáljátok ki!

Aztán meghallottam, hogy meg is zenésítették (többen is!) és ha valami fülbemászó, arra sokkal jobban emlékszik az ember, bármikor szívesen énekli az előadóval együtt, ha hallja rádióban, vagy youtube-on.

Két, számomra nagyon kedves számot szeretnék ajánlani nektek, mindkettőt a hawaii ima ihlette: Bagdi Bella – Ho’ponopono és Kowalsky meg a vega – Varázsszavak

Hallgassátok egészséggel!

Kíváncsian várom, hogy kinek milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban, kivel mi történt, miután kipróbálta?

kép forrása: http://universo-da-luz.webnode.com.br/ho-oponopono/

Figyelem, figyelem…

figyelem

Milyen sokszor hallottam kiskoromban, hogy “Figyelj oda!” vagy “Figyelj már, nézz a lábad elé!” Ezek voltak az első olyan kizökkentések, amikor olyasmire kellett figyelnem, ami vagy az adott esetben nem érdekelt, vagy a saját belső világom sokkal jobban lekötött, mint a külső világ (ebből is látszik, hogy gazdag fantáziával megáldott befelé forduló kisgyerek voltam). Természetesen anya (vagy amelyik felnőtt éppen vigyázott rám) óvó mondatai lehettek ezek jórészt, amiért utólag is hálás vagyok neki(k).

 

Aztán később szintén olyan dolgokra figyeltem, amire mások mondták, hogy figyeljek oda, de a legtöbbje nem érdekelt, “csak elhittem”, hogy más jobban tudja nálam, és az én értékes időmet+energiámat megérdemli az adott személy vagy dolog. Ezeket aztán el is felejtettem, akármennyi órát is szántam az adott információ megjegyzésére vagy memorizálására.

A figyelem “fajtáiról” itt találtok bővebb infót magyarul és egy másik érdekes cikket angolul. Én most nem megyek ebbe nagyon mélyen bele, bár tény, hogy igen érdekes és gazdag terület.

Sokkal-sokkal később döbbentem rá, ó és milyen felemelő érzés volt!!! hogy az én időm az AJÁNDÉK (persze valójában nincs idő, mert minden a jelen pillanatban egyszerre történik, meg amúgy sem tudom még ezt nézetemet megfelelően megvédeni a keresztkérdések áradatában – bocsi Judit, ezt nem hagyhattam ki :o) A figyelmem pedig azt jelenti, hogy kire mire irányítom az fókuszt, kinek minek adom ezt az ajándékomat.

Innentől kezdve pedig hirtelen megnőtt a szememben a figyelmem értéke. Eddig tényleg válogatás nélkül habzsoltam az információkat, megkapta a figyelmemet olyan személy is aki nagyon nem érdemelte volna meg – illetve elvette egy nála sokkal értékesebb személytől a figyelmemet.

Rádöbbentem, hogy a szeretetnyelvem a minőségi idő, azaz az osztatlan odafigyelés a másikra a vele töltött időben, illetve azon igényem, hogy rám odafigyeljenek. Gary Chapman bácsi bővebben Az Egyedülállók öt szeretetnyelve című könyvében ír erről, amit egyelőre még nem olvastam, csak a rövid összefoglalóját és a tesztet csináltam meg. A könyvről bővebben itt olvashattok, a tesztet pedig itt találjátok.

Persze előre semmiről nem derül ki, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nehezen derül ki, érdemes-e a figyelmünkre és az időnkre, azaz megérdemli-e a mi ajándékunkat?

Azaz most már mindig felteszem magamban a kérdést: Ez a személy vagy dolog, megérdemli az én figyelmemet? Megérdemli a neki ajándékozott időmet és energiámat? Ha azt érzem zsigerből, hogy IGEN – akkor jöhet, szuper, tetszik, kell még. Ha a válasz egy nagy NEM, akkor elegánsan leteszem az adott könyvet, nem találkozom az adott illetővel többet, abbahagyom a filmet, vagy otthagyom a rendezvényt (na jó, ezt azért felezzétek meg, nem vagyok még ennyire vagány…)

Fordítva is igaz: megérzem, ha nem figyelnek rám oda, ha éppen mondok vagy teszek valamit és ez nekem fáj. Viszont tudatosította bennem, hogy milyen érzés az, hogy ha én nem adom meg valakinek a neki járó tiszteletet és figyelmet – pedig megérdemelné. Lám-lám tükröt tart nekem.

Persze ez most nagyon szépen hangzik, és egy ideális világban minden tökéletesen történik. De ugye nem élünk ideális világban – milyen unalmas is lenne! – és én sem vagyok tökéletes semmilyen szempontból, szóval addig is marad az erre való törekvés, hogy igen is tegyem fel a kérdést, érezzem meg rá a választ és az alapján haladjak tovább.

Ti mire figyeltek oda? Kire mire szánjátok az időtöket? Milyen érzés, ha valaki nem figyel rátok? Kíváncsian várom, hogy mit gondoltok erről.

kép forrása: http://www.demotivalo.net/view/66821/figyelem

Képes útikönyv rovat – “mentesen” a Velencei-tónál

Velencei_to2

Nemrég egy nagyon kedves barátnőmmel úgy döntöttünk, magunk mögött hagyjuk a pörgős hétköznapokat, a munkát, a stresszt, és egy “csajos” hétvégén lógatjuk a lábunkat.

Bikinivel és olvasnivalóval jól telepakoltuk a táskát és meg sem álltunk a Velencei-tóig. :) Lehet vitatkozni arról, hogy mik az aktív és passzív nyaralás előnyei és hátrányai – de felesleges. Nekünk a tökéletes lazulás állapotában ez bizony nem jutott eszünkbe. :)

Amikor megelégeltük a pihenés – víz – nap szentháromságát, azért egy kisebb felfedező körutat is tettünk a környéken, így botlottunk bele teljesen véletlenül egy étterembe.

Plage, Velence

Amikor először látogattuk meg őket, éppen nagyon-nagyon vágytam egy mandulatejes kávéra, és mivel a hely dizájnja is megragadott minket, tettünk gyorsan egy próbát. És igen! Kávét mandulatejjel és kókusztejjel is ihatunk. Első piros pont. :)

Ahogy a kávénk mellett üldögéltünk, elérkezett a délutáni snack ideje. Mivel nagy híve vagyok a tapasoknak / falatkáknak / kencéknek, amikor nem egy hatalmas tálon ömlesztenek az ember elé annyi ételt, amennyit csak győzzön megenni :), rögtön szimpatikus lett a tapas krém válogatás: hummusz, padlizsánkrém, spanyol vörösbabkrém és juhsajtkrém került a tálra, pirított mini pitával.

Hmmmmmmmmmmmmmmmm,,,, :)

 

Sajnos csak a hummusz és a vörösbabkrém tej- és tojásmentes, így barátnőm nyerte meg a padlizsánkrémet és a juhsajtkrémet. Elmondása szerint mindkettő nagyon finom volt. :) Nálam nagyobb hummusz rajongó nincsen :), én a fűszerezésen / élénkebb ízeken kicsit még csiszolnék, de az állaga tökéletes volt.

Az összetett verseny abszolút nyertese viszont mindenképpen a vörösbabkrém lett! A mély és gazdag ízekben még a “valódi” chilis babban felbukkanó kakaó ízét is felfedezni véltük, de sajnos a recept a szakács titka maradt. :(

Rövid pihenésünk utolsó napján ismét visszatértünk… Miután elhagytuk a szállásunkat, a parton múlattuk az időt, viszont nem hagyott nyugodni (főleg engem) a meglehetősen gazdag étlap kínálata. :)

Kicsit ugyan riasztó számomra az, ha egy hosszú étlapon megférnek egymás mellett a burgerek, olasz ételek, wokos ételek, paleolit ételek és a sushi is – de itt nem kellett csalódnunk a minőségben.

Amíg az ételre vártunk, házi bodzaszörppel olthattuk a szomjunkat. (Itt kapta meg a hely az újabb piros pontot.)

 

Én a bőség zavarában hirtelen egy pizza mellett döntöttem (Capricciosa), ami hasonlított egy korábbi alkotásomra. :) Sonkát és sajtot természetesen nem kértem rá. Mind a tészta vastagsága, mind az ízvilág elnyerte a tetszésemet – habár lehetett volna fantáziadúsabb a választásom, de mit tehetnék, éhes voltam. :)

 

Barátnőm pedig (aki “mindenevő”), a Club salátára szavazott, ami hősiesen bevalljuk, kifogott rajta… Habár nem “mentes” étel, de ha arra jártok, és van olyan a társaságban, aki egy salátának álcázott főételt fogyasztana, ezt az ételt neki ajánljuk. :)

 

A kiszolgálás nagyon kedves, pontos és gyors, ezt külön ki tudom emelni.

Ha szeretnétek egy jót vacsorázni, ne habozzatok betérni Velencén a Plage Étterembe. :)

 

(Kon)Mari rendet tesz (2.rész)

Kedvenc felsőim gondosan összehajtogatva és szín szerint szekrénybe állítva2

Ahogyan az előző részben is írtam, rengeteg mindent halmoztam fel életem során, amikkel aztán nem tudtam mit kezdeni és jobb híján raktároztam ezeket, igyekeztem nem tudomást venni a felesleges dolgaimról.

Persze a felhalmozott “javaim” miatt sokszor nem találtam meg amit kerestem, vagy jó sok idő elment a “hasznos” cuccaim keresésével. A takarítás nehézségeiről pedig most ne beszéljünk.

Aztán felkeltette az érdeklődésemet ez a könyv: Marie Kondo – Rend a lelke mindennek, amiben egy picike japán nő leírta, hogy hogyan kísérletezte ki a tutibiztos rendrakás alapszabályait úgy, hogy szellős, áttekinthető ÉS fenntartható rend legyen az otthonodban, valamint hogy SENKI ne essen vissza. (Gondolom, most ráncoljátok a homlokotokat, meg megy a ciccegés, hogy persze, tuti módszer, meg japán-mi meg magyarok vagyunk, meg nincs visszaeső, persze-persze – amúgy ez egy teljesen normális reakció szerintem, én is így éreztem.)

Ahogyan olvastam egyre jobban megtetszett és amiért írok is róla az legfőképpen az, hogy kitér a rend lélekre gyakorolt hatására is. Emellett nagyon gyakorlatias könyv – NINCS benne hókuszpókusz, meg hogy tegyünk energetizált jádekövet a szoba közepére, hogy áramoljon a csí, ilyen nem lesz!

Na jó, azért lesz benne egy kis könyvcirógatás, meg ruhákkal beszélgetés, de ezentúl tényleg csak gyakorlat – ami eléggé fáj. Ezt onnan tudom, hogy már csinálom.

Amint elkezd az ember a közvetlen környezetében rendet tenni, és kiselejtezni amire már nincs szüksége, akkor ugyanaz elkezdődik a lelkében is. Nem tudja ez alól senki sem függetleníteni magát. Ahogyan sajnos a rendetlenség is lefárasztja az embert és nemcsak azért, mert sokáig tart megtalálni amit keresel, hanem mert lehangol, ha szétnézel és kupi van.

Rengeteg érzés felbukkanhat selejtezés közben: harag, bűntudat, hála, csodálat, hányinger, rosszullét, megkönnyebbülés, elengedés, rossz és jó érzések színes skálája. Csodálatos belső érzelmi hullámvasút – erre készüljetek, ha belevágtok!

Én még nagyon az elején vagyok, de amiket itt leírtam érzéseket, már mind átéltem. Az első kategóriának (ruházat) az első alpontját (felsők) válogattam ki.

Íme az eredmény: 

 

Ezek tényleg a kedvenc felsőim, és azért kell őket állítva tárolni (tehát nemcsak elfelejtettem a képet elforgatni) hogy mindegyikhez könnyen hozzáférjek és ne gyűrődjenek az egymásra-pakoltságtól.

A könyvet nem szükséges megvenni, bár nagyon szórakoztató, nagy odafigyeléssel és nagy adag szeretettel megírt könyv, csak ajánlani tudom, azonban a neten rengeteg videó és összefoglaló található a lényegről.

Jó szortírozást és elengedést! Kinek milyen élménye van a rendrakással kapcsolatban? Kíváncsian várom a tapasztalataitokat, akár a fotókkal is – imádom az ilyen volt, ilyen lett átalakításokat!

UI: úgy érzem, még lesz folytatása a történetnek, mert még csak az első kategóriánál tartok, de csak a már megélt és megtapasztalt érzéseimről, döbbeneteimről szeretnék írni. Éjen a gyakorlatiasság!

1 2 3

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár