A szombat, az igazán az én napom! Igaz, hálás lehetek amiatt, hogy a hétfőt sem várom kevésbé, mint a pénteket, azonban tagadhatatlan, hogy a hétköznapok engem is hajlamosak beszippantani. Általában hosszúak a munkanapjaim, sportolni is elmegyek két-három alkalommal, így hét közben viszonylag rövid a talán ma már elcsépeltnek hangzó, ámbár nem kevésbé fontos én-időm. És akkor …
Ez a hét a munkahelyi konyhában a napsugaras ételek hete volt: szinte minden nap egy élnénk, napsugaras, vidám színű ételt rejtettek a dobozkáink: sárgarépa- és sütőtöklevest, sütőben sült vegyes zöldségeket, kurkumával “színezett” főzelékeket, curry-ket – nem győztük egymás ételeit csodálni! :) Én is beálltam hát a sorba és felavattam a hétvégén vásárolt mini tartelette formáimat …
Régebben, “mindenevő” koromban volt egy kényszerképzetem: nem szerettem az egyszerű ételeket. :) Minél különlegesebb, minél intenzívebb, minél kevésbé hétköznapi ételekre vágytam. Aztán lassan-lassan, ahogy teltek ez évek, felnőttem néhány dologhoz: a friss zöldfűszerekhez, a teakortyolgatáshoz (amit ezt megelőzően egyértelműen a betegséggel azonosítottam), a jóféle száraz borhoz, a kézműves sörhöz… A lassuláshoz, a pihenéshez (amit még most is nehezen engedek meg magamnak, …
Számtalan külföldi és magyar oldalon is belefutottam már, de a kipróbálás még váratott magára. Egyrészt az zsiradékok mellett az olajos magvakkal sem bánok túl bőkezűen a konyhában – egy-egy tízóraihoz néhány mandula vagy dió éppen elég számomra. Most viszont megtört a jég! Aliz barátnőm ugyanis meglepett egy cuki kis csatos üveggel, amiben ráadásul ott mosolyogtak …
Sok-sok szép és érdekes programmal indult (és folytatódik) az őszünk. Szép helyeken jártunk és járunk, és bizony én szeretek a kirándulások alatt is “önellátó” lenni, mert így biztosan tudom, hogy változatos és egészséges ételeket eszünk. Szeretek mindent friss alapanyagokból készíteni; a bioboltban vásárolt növényi fasírtporok kivételével soha nem használok félkész alapanyagokat. Most viszont Edit barátnőm …