Probléma, feldolgozás alatt

Nem tudom, hol is kezdjem, mert én sem szeretem, ha valaki nem mondja el, hogy mi történt vele, aztán meg beszél a lelkéről, hogy ez őt hogyan érintette, milyen nehéz most neki, stb.stb.

 

Pedig most kénytelen vagyok a történetet kihagyni (bármennyire is szeretném világgá kiáltani, ami történt), ami ma eléggé traumatizált engem, és az eredményéből most ide is kénytelen vagyok belőle “ventilálni” egy keveset…

Szóval dióhéjban: igazságtalanság, fenyegetés és erőfitogtatás történt, ami alapjaiban rengette meg a bizalmamat, amit most fogalmam sincsen, hogyan állíthatnék helyre magamban.

Persze ez a történés is egy tanítómester, csak most még eléggé pipa vagyok a sorsra, hogy elém küldte. Úgy érzem, hogy nem kell, vesződjön vele más, dolgozgassa fel más, kérem vissza az előzőleg fennállt helyzetet. Nem akartam én ezt.

Köszönöm, de köszönöm nem. (= “Thank you, but no, thank you”, aki látta a Breaking Bad-et, az tudja, mikor és hol hangzott ez el, aki meg nem látta az olvasson kicsit utána az imdb-n vagy a Port-on aztán meg nagyon gyorsan nézze meg, mert eldobja az agyát is, olyan jó sorozat – na de elkalandoztam, ami már jó jel.)

Na szóval a feldolgozásnál jártam, hogy az eddig felhalmozott igencsak könyvszagú tudásom, ami azért már megélt egy-két cselekvésből lecseppent tapasztalatot is, nemigen tud most ezzel a helyzettel mit kezdeni.

Vettem sorra a lehetséges “megoldásokat”:

  1. Kimegyek a pi#&@-ba külföldre és hagyom az egészet, nem megy ez itt nekem. Ez volt az eddigi problémamegoldási stratégiám, ami korábban többször bejött, aztán egyszer csak már nem, és a probléma ott várt, ahol hagytam legutóbb – szóval a kiköltözés nem jó arra a célra, amire én most bevetném.
  2. Mindegy, csak el innen, még ha csak “nyaralni is” (szintén megvár a probléma, de azért már csak a kedélyjavítás miatt is megcsinálom)
  3. Fellépni az agresszor ellen (ehhez kicsi vagyok, és gondolatban már nagyon sokszor csúnyán elvéreztem, ha mégis megtettem. no comment)
  4. Úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ez már nem megy, régen ment a sunnyogás és a hazugság önmagamnak, de most már fáj, sokszor jobban, mint maga a kiváltó ok – még nem tudtam eldönteni, hogy ennek mennyire örüljek…
  5. Valami okosat kitalálni (áááááááááááááá, találjanak ki valami okosat az okosok)
  6. Megvárni amíg az idő megoldja…(persze)
  7. Megvárni, amíg annyival bölcsebb nem leszek, hogy valahogyan rálátok a problémára és azon túl pedig a megoldásra (jelenleg én is érzem, hogy gondolatilag igencsak be vagyok szűkülve és ez lássuk be, hogy nem segít. De legalább elfogadom, hogy most ez van.)
  8. Valami homlokegyenest mással foglalkozni = Elterelés (ez most bejött, Bödőcs Tibor Cefre Palota című előadásán voltam, tökéletesen kizökkentett, köszike ezúton is) Mondjuk a gondolataim visszatértek a problémára, de legalább volt egy bő óra, amíg nem pörögtem a témán.
  9. Passz

Lássuk mit mondott mára a Csodák Tanítása, hogy min elmélkedjek: “A békét is láthatom ehelyett” Nos, nem, nem megy, biztosan láthatnám, persze, de nem most – azért köszönöm a leckét, innen szép nyerni.

Most nincs (több) kérdésem.

kép forrása: http://fcpspart1dentistry.com/attachmentresidency-in-fcps-part-2-and-problems/

 

Szólj hozzá

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár