Archive of ‘inspiráció’ category

Kamramustra – avagy a konyhám kincsei

Kamramustra

Nagyon régóta tervezgetem már ezt a bejegyzést, már a Facebook-oldalunkon is utaltam rá korábban, hogy igyekszem összegyűjteni, miből is “gazdálkodom” főzés közben. A lista természetesen folyamatosan bővülni fog, hiszen elsőre képtelenség pontosan összeszedni mindent, amit egy növényi alapokon táplálkozó, ritkán halat fogyasztó család rendszeresen használ, de remélem, sikerül egy lehetőség szerint számotokra is használható listát összegyűjteni. :)

Ha további jó ötleted akad, ne habozz kommentben megírni! :)

 

Lisztfélék

Alapvetően nem vagyunk gluténmentes háztartás, azonban gluténmentes liszteket is tartok itthon, mert néha kedvet kapok a kísérletezéshez. Emiatt külön jelölöm az általam használt gluténmentes liszteket.

A lisztkeverékeket nem szeretem, így inkább magam keverem-kavarom a lisztféléket.

NEM gluténmentes lisztek

  • teljes kiőrlésű bio tönkölyliszt
  • teljes kiőrlésű bio rozsliszt
  • fehér bio tönkölyliszt

Gluténmentes lisztek

  • barna rizslizst
  • hajdinaliszt
  • kölesliszt
  • csicseriborsó liszt
  • (ritkán) kukoricaliszt

Tésztafélék

Leginkább durum tésztát használok, mert kedvező árú, könnyen használható, mindenki szereti. A risztészta és hasonló főzés nélküli tészták főként nyáron kerülnek az asztalunkra.

NEM gluténmentes tészták

  • durum spagetti
  • durum lasagne lap
  • durum penne
  • durum farfalle
  • és társaik :)

Gluténmentes tészták (mindig figyeld a feliratokat!)

  • rizstészta
  • üvegtészta

Egyéb gabonafélék / köretek

Panírozáshoz / NEM gluténmentes

  • zabkorpa
  • búzakorpa

Köretek (ha gluténérzékeny vagy, mindig figyeld a feliratokat!)

  • barna rizs
  • basmati rizs
  • quinoa
  • hajdina
  • köles

Hüvelyesek

Szárazon (főleg az ősztől tavaszig tartó időszakra)

  • csicseriborsó
  • lencsefélék (vörös, zöld, barna, alkalmanként fekete)
  • babfélék (saláta, fehér gyöngy, mungó)
  • sárgaborsó

Konzerv (főleg nyáron használom, csak hüvelyest, sót és vizet tartalmaz)

  • csicseriborsó
  • vörös bab
  • fehér bab
  • kukorica

Fagyasztva

  • bio zsenge zöldborsó
  • bio zöldbab

Zsiradékok

Ahogy a receptjeimből is látjátok, igyekszem minél kevesebb zsiradékkal főzni, és ehhez kizárólag extra szűz olívaolajat használok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fogyasztunk zsiradékot! Napi 20-40 ml hidegen sajtolt lenmagolajat adunk salátáinkhoz, csorgatunk a reggeli pirítósra, ezzel elegendő mennyiségű Omega-3-hoz juttatva a szervezetünket. Figyelem! A hidegen sajtolt olajakat nem szabad melegíteni!

  • bio extra szűz olívaolaj (maximum 180 C-ra hevítve)
  • bio hidegen sajtolt lenmagolaj

Édesítés

Korábban én is használtam édesítőszereket (mesterséges és természetes is), de mióta teljes mértékben törekszem a tiszta táplálkozásra, elhagytam ezeket. Teljes mértékben azonosulni tudok ugyanis Kris Carr azon gondolatával, mely szerint ha valamit laboratóriumban állítottak elő, annak a lebontásához is laboratórium kell. Emiatt kerülöm a manapság népszerű édesítőszereket, de természetesen mindenkinek egyéni döntése kell, hogy legyen, hogy mivel édesít. Mi nagyon kevés süteményt és édességet fogyasztunk, így tökéletesen kontroll alatt tartjuk a cukorbevitelünket.

  • barna nádcukor
  • méz
  • datolyaszirup
  • agavé szirup
  • stevia por (egy csipetnyi a kávéba)
  • kókuszcukor

Növényi tejek

Ebben a kérdésben nehéz a választás, hiszen csak úgy zúdul felénk az információ, a reklám. Én arra törekszem, hogy minél kevesebb összetevő legyen benne, és napraforgó-, repce, vagy egyéb olaj nem. Persze a legjobb lenne otthon készíteni, de bevallom, erre nincsen kapacitásom.

  • rizstej
  • rizstejszín (az egyetlen kompromisszum, minimális napraforgó olajjal, 0,2 g telített zsírsavval)

Ecetfélék

  • bio almaecet
  • balzsamecet
  • ízesített balzsamecet (pl. málnás)
  • rizsecet (sushi készítéshez)

Halfélék

  • tonhalkonzerv (csakis sós lében)
  • szardella filé (olívaolajban) – “fűszereként” használva 1-2 darabot

Fűszerek

A lehetőségek száma végtelen! Használjatok bátran fűszereket, a legegyszerűbb étellel is csodát tesznek!

  • tengeri só
  • frissen őrölt bors
  • pirospaprika
  • füstölt paprika
  • morzsolt fűszerek: bazsalikom, oregánó, majoránna stb.
  • babérlevél
  • római kömény
  • curryfélék (Madras, Korma, Tikka)
  • kurkuma
  • szerecsendió
  • fahéj
  • fűszerkeverékek, pl. Ras el Hanout, Zataar stb.

Egyéb

  • chia mag
  • inaktív sörélesztő pehely
  • útifű maghéj
  • agar agar (zselésítő)
  • aszalványok (cukormentes, olajmentes, kénezetlen), leginkább mazsolafélék, datolya, goji bogyó
  • olajos magvak (minimális mennyiségben fogyasztjuk), leginkább dió, mák, szezámmag, pisztácia, utazáshoz mandula és kesudió “ropogtatni”
  • tahini
  • bio hámozott paradicsom konzerv
  • jó minőségű sűrített paradicsom
  • jó minőségű ketchup
  • jó minőségű mustár
  • fekete olívabogyó
  • kapribogyó
  • zsírszegény kakaópor
  • kávé
  • vörösbor :)

Emellett heti 1-2 alkalommal vásárolok nagyobb mennyiségű zöldséget és kisebb mennyiségű gyümölcsöt. :)

Természetesen nem kell mindenből tartanod otthon, de nézz körül, hátha felfedezel valamit, amit szívesen kipróbálnál! :)

Mértékletesség

Mértékletesség

A 2015-ös év legfontosabb tanítása számomra az volt, hogy meg kell tanulnom a mértékletességet. Még az csak hagyján, hogy meg kell tanulnom, de nekem sokáig fel sem tűnt, hogy ez milyen nagy probléma és hogy milyen sokszor elszalad velem a ló.

 

Nem tudok megálljt parancsolni amikor evésről van szó, nagyon sokszor eltúlzok dolgokat, és ha aggódni kell, akkor is nagyon szépen túl tudom pörögni magam. Meg még sorolhatnám, de ezek a publikus rész…

Persze vannak már részsikereim, mint például, hogy leálltam az öncélú ruhavásárlással (persze visszaestem egy párszor, de ez nálam már akkor is nagy szó), nem veszek már önfejlesztő könyveket (minek, hiszen úgyis mindegyik ugyanarról szól, csak más szavakkal megfogalmazva – simán olvasgathatom a már meglévőket – a végeredmény ugyanaz) és már kemény egy napja nem eszem finomított cukrot…

Illetve itt említeném meg, hogy voltam olyan bölcs, hogy nem szoktam rá a dohányzásra, alkoholra és egyéb drogokra. (óriási vállveregetés, hogy legalább ezekkel nem kell megbirkóznom)

Ami a legnagyobb félelmem, hogy milyen frusztráló is lesz, hogy ha nem eshetek túlzásokba. Illetve eshetek, de hogyan fogom magam ráébreszteni arra, hogy amit a túlzással elérek, az talán rövid távon élvezetet nyújt, hosszú távon azonban nagyon káros. (és itt most nemcsak az erőforrásaim idő előtti kimerítását értem, hanem a túlzások lelkemre gyakorolt negatív hatását is)

Félek a változástól és félek változtatni. Még akkor is ha ez a jelenlegi állapot nem fenntartható. A lényegi üzenet pedig már átment: a mértékletesség az egyetlen józan járható út, semmi másnak nincs értelme. Nem lehet az utat lespórolni, nem lehet a tanulást és a tapasztalást megúszni, nem lehet túlkapásokkal elnyomni a valódi szükségleteket. Nincs értelme elnyomi semmit például túlzott evéssel, mert a másik oldalon úgyis visszaköszön és megbosszulja magát. Csak akkor már másik arca lesz mondjuk elhízás formájában.

Egy korábbi bejegyzésben már említettem egyik kedvenc filmes idézetemet, amit nem szó szerint foglalnék itt össze: Ha a Jóistentől türelmet kérünk, akkor készen adja a türelmet? Nem, hanem alkalmakat, amikor a türelmet gyakorolhatjuk, míg végül türelmesek nem leszünk. Ha összetartást kérünk, akkor egy instant összetartó családot kapunk? Nem, hanem lehetőségeket, hogy megteremtsük szeretteinkkel az összetartozás élményét. Ezt most a saját esetemre lefordítva: ha mértékletességet kérek, akkor rögtön mértéktartó leszek? Valószínűleg nem, hanem olyan élethelyzeteket kapok, amelyekben az arany középutat is választhatom.

Végső soron minden értem történik, a jó is és a rossz is. Az életem egy nagy gyakorlópálya tele megtapasztalandó feladatokkal. A végén pedig hogy fogok neki örülni, amikor majd már magától értetődően hagyom ott a tányéron az utolsó szem krumplit. Vagy ami még jobb, eleve csak annyit szedek a tányéromra, amennyi pont elég. Sem többet sem kevesebbet – miközben érzem hogy jól döntöttem és elég.

Első lépésként tudatosítom magamban, hogy mindenem megvan. A hiány csak egy illúzió. Ha elég mélyen magamba nézek, vagy meditálok, akkor ezt érezni is szoktam. Csak aztán könnyen meg is feledkezem róla a nap folyamán. Ha viszont egy állandó jelenléttel meg tudom őrizni ezt a tudatomban, akkor az már fél siker. Hiszen miért is tolnék repetát (biztos ami biztos alapon), ha egyszer a főétel valóban elég volt?

Nektek milyen módszereitek vannak a túlzások visszaszorítására, akár a végleges feloldására? Hogyan oldjátok az esetleges belső feszültséget a mértékletesség vs. mértéktelenség kérdésében? Kíváncsi vagyok az élményeitekre és tapasztalataitokra.

Aranykaki

Aranykaki

Két adag zöldteás desszertet ettem este fél tízkor, ami igencsak meggondolatlan húzás volt részemről (de jó magyar révén ugye nem hagyom ott, ha meg is lehet enni…) így aztán fel vagyok pörögve rendesen és ez a téma már nagyon régóta érlelődik bennem, így hagyom, hogy most kijöjjön…

A címben szereplő aranykaki képmutatást takar az én olvasatomban, hiszen ha ürüléket arannyal vonunk be, attól az még belül ürülék marad, hiába az arany máz. (vagy aranycsillám, kinek-kinek ízlése szerint)

Régebben én is aranykakiként éltem az életemet, mert annyira meg akartam felelni az elvárásoknak és az általam vélt/valós normáknak, hogy belül szenvedtem, nem voltam igazi és kívülre pedig egy másoknak tetsző arany mázat próbáltam felkenni.

Ezzel több baj is volt: nagyon kényelmetlen volt mást mutatni, mint amit éreztem, vagy nagyon nehéz (néha lehetetlen) volt nem kimutatni, amit éreztem. Emelett még igen fárasztó is volt mindig mindenre figyelni, saját belső hangomat pedig elnyomni. Soha nem tudtam igazából kialudni magamat, mert azon agyaltam, hogy vajon aznap mindent jól csináltam-e. Nagyon nem érte meg, mert azt a rengeteg értékes energiát akár jóra is fordíthattam volna, de ehhez ugye kellett a felismerés, hogy eddig mennyire félreértelmeztem a magammal szembeni őszinteséget.

Ha valaha is éreztétek kényelmetlenül magatokat egy másik ember jelenlétében, az nagyon jó eséllyel azért volt, mert az illető mást mutatott, mint amit belül érzett vagy gondolt és ebből származott a feszültség. Lehet, hogy ő sem volt ennek tudatában (sokan ezt olyan régóta és annyira nagy meggyőződéssel csinálják, hogy el is felejtik, hogy ez mekkora butaság és hogy lehetne másképpen) és már fel sem tűnt neki, hogy valami nincs rendben.

De mi visz rá embereket, hogy ennyi sok drága jó energiát fölösleges képmutatásra pazaroljanak? Valószínűleg a megfelelni vágyás, és hogy szeressék és elfogadják őket. Réges-régen, hogy ha valaki szembe ment a közösség akaratával, azt kiközösítették és az élete múlhatott rajta, mert egyedül nem biztos, hogy képes volt túlélni a vadonban. (vagy akár ki is végezték, hogy ne is legyen ideje ezen gondolkodni)

Ez a programozás máig él bennünk és talán ezért igyekszünk mindenkinek megfelelni, hogy nehogy “kitegyenek a falu szélére”, hogy aztán oldjuk meg a fene nagy individualizmusunkkal az életünket egymagunk.

Ezzel azért én is tisztában voltam, hogy ez már nem életszerű, hogy bekövetkezzen, mégis igyekeztem mindenkinek megfelelni. Csakhogy ez, ha nem őszinte, akkor azt az emberek megérzik és fordítva sül el a dolog. Hiába jártam a kedvében másoknak, az negédesnek tűnt a szemükben és pont ellenkező hatást váltottam ki.

Minden egészséges embernek van egy beépített radarja az ilyesmire és megérzi, hogy a másik milyen szándékkal közelít: őszinte, avagy csak megvezetni akarja és csak a szép oldalát mutatja, hogy azáltal elérjen valamit.

A fordulópont nálam azzal jött el, hogy egy beszélgetésben meghallottam azt, hogy “Úgyis mindenki magával van elfoglalva” Ez a mondat engem akkor ott szíven talált. Egészen addig a pontig én abban a meggyőződésben éltem, hogy mindenki velem van elfoglalva (mekkora beképzeltség/álszerénység volt ez részemről!!!) és ezért nekem mindenkinek ki kell találnom a gondolatát (mekkora képtelenség) és aszerint  alakítani a véleményemet, megnyilvánulásaimat és az érzéseimet, hogy ezeknek megfeleljek és tessek nekik, szeressenek…

Ez a mondat felszabadító volt! Ha mindenki magával van elfoglalva, akkor mit törtem magam? Megérte annyi melót beletolni a képmutatásba? Mi lenne, ha egyszerűen hagynám a saját személyemet felszínre jönni? Végre ki mertem próbálni, hogy milyen érzés is önmagamnak lenni – jelzem: nagyon jó, semmihez sem fogható! Persze ez azért nem ment egyből, de már ez a felismerés fél siker volt az úton.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne fürödjünk többet, ne fésülködjünk, a ruháinkat is kár kimosni, nyugodtan lépjünk rá mások lábára, és különben is kit érdekel, hogy hogyan nézünk ki, vagy mit mondunk. De lássuk be: úgysem fogunk elzülleni, ha egyszer megengedjük magunknak, hogy megnyilvánuljon elnyomott őszinte kis lelkünk. Sőt, sokkal felszabadultabb, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabbak leszünk, ami által mindenki szívesebben fogad minket (aki pedig nem, az nyugodtan mehet máshová).

Szóval egy próbát megér: nekem elhihetitek, hogy nem fog összedőlni a világ, hogy ha egyszer megengeditek magatoknak, hogy szabadon és őszintén önmagatok legyetek. Kezdjétek kicsiben, aztán ahogy jönnek a pozitív (és őszinte!) visszajelzések, úgy lehet fokozni, míg nem végül már ez lesz az alapállapototok. Akkor milyen jót lehet aludni, szó szerint az igazak álmát!

Kíváncsian várom, hogy ezzel kapcsolatban kinek milyen élménye volt. Kit milyen “elkapott mondat” indított el a változás útján?

a kép forrása: http://www.dumpaday.com/random-pictures/wtf-pictures-of-the-week-34-pics/attachment/shit-glitter-gold-flakes-in-your-poop/

Yukatengi meséje, avagy a hallgatás művészete

Northern_Exposure_7162

Nem is oly rég néztem meg a Miért éppen Alaszka? (angol címe: Northern Exposure) című sorozatot a testvérem ajánlására, aki már másodjára nézte akkor végig (ami nála ritka…)

 

Szerintem nem lövöm le a poént, ha röviden leírom a történet lényegét: New Yorkból ösztöndíjjal kerül Alaszkába egy frissen lediplomázott orvos, és az ő “beilleszkedéséről” szól lényegében a történet, közben bemutatva a kisváros kis számú, de annál karakteresebb lakóit. Zseniális!!!

Nagyon szerettem benne szinte mindenkit, valamint a történet “lassúságát” is. Nincs benne felesleges időkitöltés, hanem valódi és tartalmas, emellett vicces és szórakoztató. Ritkán találkozik ma már az ember ilyen részletességgel kidolgozott sorozatot. (na jó, talán a Breaking Bad, de az egy külön történet!)

A főszereplő, Dr. Joel Fleischman karakterfejlődését pedig öröm volt nézni, ahogyan egy pökhendi, beképzelt, magától teljesen elszállt emberből hogyan válik mély érzésű, alázatos és valódi emberré. Gyönyörű volt! (sajnos a sorozat befejező részeit a színész már nem vállalta, és lecserélték, aki nekem már nem tetszett, de ez a maradék 95%-on mit sem változtat)

Volt még egy kedvenc szereplőm, Marilyn, aki a rendelőben volt a doki mellett asszisztens. Imádtam, hogy csak akkor szólalt meg, amikor valódi mondanivalója volt és hallgatott, amikor nem. Sok ember tanulhatna tőle!

Az ő történeteiből hoztam el Nektek egy gyöngyszemet. Marilyn a doki anyukájának mesélte ezt, aki rengeteget beszélt és nem hallgatott meg másokat. Pedig néha nagyon hasznos tud lenni, ha meg tudjuk értő figyelemmel hallgatni, hogy a másik mit is mond és ne adj Isten még be is tudjuk fogadni a gondolatait… (hát nem könnyű, de szabadon gyakorolható!)

 

Következzék hát a történet:

“A sas nem volt mindig sas.
A sas, mielőtt sas lett volna, Yukatengi volt a Beszélő.
Yukatengi folyton csak beszélt.
Folyton járt a szája.
Csak magát hallotta.
Sem a folyót, sem a szelet, sem a farkast.
A holló egyszer azt mondta neki, hogy éhes a farkas.
Ha nem beszélnél, meghallanád.
Ahogy a szelet is.
És ha meghallod a szelet, repülni fogsz.
Yukatengi így befogta a száját és átváltozott sassá.
A sas szárnyal.
És röptében benne van minden mondanivalója.”

Nekem ez nagyon tetszett és amikor elhangzott a filmben én elbőgtem magam. Ez mostanra már megváltozott, lehet hogy sokszor hallottam, vagy már kevésbé vagyok szentimentális, ez lényegtelen. Mindenki szabadon véleményezheti és átfolyathatja magán.

Kinek hogy tetszett? Ki látta ezt a sorozatot? Kíváncsian várom, kinek milyen tanulságos szösszenet maradt meg belőle.

Képek forrása: http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Series/NorthernExposure és https://www.pinterest.com/vickirean/northern-exposure/

Ajándék feladatok

Evan a minden6ó

Egyik kedvenc filmem Noé bárkája történetét dolgozza fel, címe: Evan, a minden6ó (angol címe: Evan, Almighty). A trailerét itt találjátok. Többször is megnéztem már és mindig találtam benne egy-két számomra fontos üzenetet.

 

Most a számomra egyik legkedvesebbet szeretném megosztani Veletek. A filmben a főhős kap egy feladatot, mégpedig azt, hogy építsen meg egy bárkát (nem meglepő módon, ez már címből is kiderül). Azonban ezt a családja nem tolerálja, a felesége egyszer csak összepakol és a gyerekeivel együtt elköltöznek, mert a főhős cselekedeteit és kapott feladatát nem értik meg, nem tudják a kialakult helyzetet hogy feldolgozni.

Azonban nem sokkal később megállnak egy útszéli kis vendéglőben, ahol is Isten az ügyeletes felszolgáló/takarító, akit Morgan Freeman alakít nagyszerűen, és aki szóba elegyedik a főhős feleségével. A hölgy elpanaszolja, hogy a férje megőrült, fejébe vett egy  bárka megépítését és hogy ez mennyire nem illik bele az eddigi életükbe, nem tudtak rá más megoldást, minthogy otthagyták egyedül ezzel a “problémájával”. Mire Isten visszakérdez, hogy ha valaki összetartást kér, akkor azonnali instant megoldásként összetartozást kap, vagy pedig olyan helyzeteket, amelyben az összetartást gyakorolhatja? Ha bátorságot kér, akkor pedig olyan helyzeteket kap, amelyben bátor lehet. Ez az élet értelme, a tapasztalás és a kialakult helyzet megoldása általi fejlődés.

Ezt én rögtön levezettem a saját kis életemre és rájöttem, hogy én türelmet kértem a Jóistentől és ezért nagyon sok olyan helyzetet teremtett, amelyben ezt gyakorolhatom. Továbbá szeretetet is kértem, ezért most sok-sok olyan élményben lehet részem, ahol szerethetek és viszontszeretnek.

Összeállt a kép is bennem, hogy hiába az összes követelőzés, nem kapja meg az ember rögtön, készen azt amit akar, hanem helyzeteket, lehetőségeket, segítséget kap hozzá, hogy elérhesse, kialakíthassa és létrehozhassa azt amit csak szeretne. Nem is buli megkapni készen mindent, hiszen akkor hol marad a vágyakozás, a törekvés és a tapasztalat? Biztosan sokan láttatok már elkényeztetett kisgyerekeket, akik rögtön megkaptak mindent és lám mi lett a vége…

Legközelebbi kívánságom a gazdagság lesz, ezért kíváncsian várom a helyzeteket, amelyben a gazdagság megteremtését, átélését gyakorolhatom.

Ti mit kívántatok? Illetve kívánságaitok hatására most éppen milyen helyzetekben gyakorolhatjátok azt? A hozzászólások között kíváncsian várom ki mivel “gyakorol”!

Kép forrása: http://www.moziplussz.hu/kritika/1358/evan-a-minden6o

1 2 3

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár