Posts Tagged ‘tavasz’

Családi É(le)ttermi menü – Lehet, hogy egyszerűbb, mint gondolnád? :)

Lencseburger

Mi is szeretünk és szoktunk is étterembe járni. Ahogy a legutóbbi bejegyzésemben is utaltam rá, számunkra az élmények azok, amiktől kerekebb lesz az életünk – és ez az élmény bármi lehet, ebben a kérdésben sincs “egy gyűrű mindenek felett”.

Azonban – mielőtt minden nap beugrasz egy levesezőbe, egy paniniért vagy egy hamburgerért, cáfoljunk meg néhány mítoszt és hiedelmet! :)

  • “a növényi alapú étkezés bonyolult” -> igen, lehet bonyolult is, de nem kell minden áldott nap mozsárban törni a fűszereket a házi curry-pasztához – ennek is megvan a helye és az ideje, de nem kell minden nap ezzel a lehetőséggel élni
  • “a növényi alapú étkezés drága” -> az, hogy kísérletezel borsosabb árú alapanyagokkal is, nem jelenti azt, hogy csak úgy lehet. Nagyon sok hazai, szezonális növény beépítésével fel lehet turbózni a napi menüt, a pénztárca kimaxolása nélkül is.
  • “aki növényi alapokon táplálkozik, csak bio, etikus gazdaságban termelt, kézzel tépkedett salátaleveleken él” -> nyilván minden étkezésnek megvannak a maga irányzatai. Én sem gondolom azt, hogy a bolti kekszek, a szójavirsli vagy a vegán késztermékek egészségesek lennének, mi ezeket kerüljük is. De az összetevők alapos átolvasása után néha nálunk is a kosárba kerül a bolti pita, a teljes kiőrlésű tortilla, bab- és csicseriborsó konzervek, és annak ellenére, hogy nagyon szeretek kenyeret sütni, alkalomadtán a tej- és tojásmentes hamburgerzsemle is. Nem, nem gondolom egészségesnek, sem teljes értékűnek, de attól, hogy ezt ritkán megteszem, nem érzek bűntudatot. Ami szintén nagyon fontos!
  • “nem vagyunk mi hozzászokva a növényi alapú étkezéshez” -> hidd el, mi sem lencse-burgeren és guacamolén nőttünk fel. :) Egy nap hoztunk egy döntést, azóta tanulunk, figyelünk – hiszen ahogyan már korábban utaltam rá, az életünk (alakulása) sokszor nem más, mint azoknak a döntéseknek a sorozata, amit meghozunk. És attól, hogy megszoktad, hogy az anyukád konyhájában vasárnaponként hajnaltól fő a húsleves, te bármikor dönthetsz másképp!
  • “a férfiak úgysem eszik meg a húsmentes ételt” -> ezen a ponton utalnék vissza az előző pontra, a megszokott dolgokra. A változáshoz kell a nyitottság, a kíváncsiság, de a legfontosabb, készen állni arra, hogy – sok-sok ember tapasztalatai alapján – ebből akár bármi jó is kisülhet.

Ezt az ételt Kata barátnőmnek, és párjának, Csabinak dedikálom, aki egy nap azzal a kéréssel érkezett haza, hogy mostantól lehetőleg kevesebb hús kerüljön az asztalra. Minden kaland az első lépéssel kezdődik.

Te és a családod készen áll rá? :)

 

Az olaszos paradicsomleveshez:

  • (1 ek. extra szűz olívaolaj)
  • 1 kisebb vöröshagyma, apró kockákra vágva
  • 1 doboz jó minőségű hámozott, aprított paradicsom
  • 2 tk. só- és ízfokozómentes “pizza” fűszerkeverék (vagy 1-1 tk. bazsalikom + oregánó)
  • tengeri só és frissen őrölt bors
  • nádcukor ízlés szerint (ha szükséges)

A lencse-burgerhez:

  • 150 g lencse (szárazon mérve, néhány órára beáztatva)
  • tengeri só
  • 5 babérlevél
  • 1 + 1 ek. extra szűz olívaolaj
  • 1 nagy fej vöröshagyma, apróra vágva
  • 3 ek. zabpehely
  • frissen őrölt bors
  • 2 csapott tk. pirospaprika
  • 3 tk. fokhagyma granulátum
  • annyi (teljes kiőrlésű) zsemlemorzsa, amennyit felvesz

A tálaláshoz:

  • hamburgerzsemle
  • salátalevelek
  • lila hagyma-karikák
  • paradicsomkarikák
  • ketchup és mustár fele – kb. fele arányú keveréke

További Top-tippek:

  • lencse helyett használhatsz babot, csicseriborsót, vagy akár gombát!
  • gazdagítsd a fasírtot reszelt répával, cukkinivel, akár apróra vágott (maradék) spenótlevéllel is!
  • a zsemlemorzsa készülhet maradék száraz kenyérből is, aprítógép segítségével :)
  • kísérleteznél az ízvilággal? A pirospaprika helyett használj curry-port vagy friss fűszernövényeket!

A leveshez a vöröshagymát pároljuk üvegesre vízen vagy extra szűz olívaolajon.

Adjuk hozzá a pizza (vagy egyéb) fűszert és egy kicsit keverjük át a hagymát ilyen formában is. Öntsük fel a konzerv paradicsommal, illetve egy konzervdoboznyi vízzel, sózzuk, borsozzuk.

Ha szükséges, további fűszerekkel és nádcukorral állítsuk be a számunkra megfelelő ízvilágot. majd lassú tűzön gyöngyöztetve főzzük készre a levest.

A hamburgerhez az előre beáztatott lencsét alaposan mossuk át, majd sós és babérlevéllel ízesített, bő vízben főzzük puhára. Szűrjük le, a babérleveleket dobjuk ki, majd hagyjuk hűlni.

A vöröshagymát 1 ek. extra szűz olívaolajon pároljuk aranybarnára, amikor a kívánt színt elértük, hagyjuk hűlni.

A lencsébe botmixerrel bele- beleturmixolunk, de csak annyira, hogy maradjanak benne egész szemek is. Elkeverjük a zabpehellyel, ízlés szerint fűszerezzük, majd ismét állni hagyjuk a keveréket.

Végül annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy ne túl száraz és tömör, de formázható masszát kapjunk.

Tapadásmentes serpenyőben, lassú tűzön kérgesre sütjük.

A hamburgerzsemléket a serpenyőben kissé megpirítjuk, megkenjük a ketchup – mustár keverékkel, majd salátát teszünk rá. Erre kerül a lencse-burger, amit ismét megkenünk a szósszal, ezután pedig tetszőleges (minél változatosabb) zöldségekkel gazdagítjuk.

A levesből kb. 2-3 adag, a lencse-burgerből 8 fasírt lesz

Élményekről és Tofuszalonnás zöldbablevesről

Tofuszalonnás zöldbableves

Évekkel ezelőtt, néhány kollégával az akkori részlegünkről részt vettünk egy “soft skill” tréningen, amiből azóta csak néhány villanásnyi emlék maradt meg bennem, de egy történet nagyon – úgyhogy már ezért megérte. :)

A tréner által elmesélt történet arról szólt, hogy az unoka a nagymamától búcsúzott és feltette azt a kérdést: “Szép életed volt, Nagymama?” – a nagymama válasza pedig az volt: “Nem volt szép életem.” Bevallom, sokat gondolkodtam ezen, sokszor eszembe jutott még évek múlva is. Újra és újra feltettem és felteszem magamnak a kérdést, hogy ha majd az életem végén ugyanez átfutna a fejemen, akkor mi lenne a válaszom?

De azt hiszem, az én válaszom igen lenne… Mert az életünket valójában nagy mértékben befolyásolják azok a döntések, amelyeket hozunk. És én / mi – szerencsére – az élmények mellett tettünk le a voksunkat.

Szeretünk utazni, kirándulni, világot látni, felfedezni – tudatosan tervezve, átgondolva, megfontolva, hátizsákos turistaként az élményt helyezve a középpontba. Szeretünk moziba és színházba járni – igen, otthon is lehet filmet nézni, otthon is lehet művelődni – de ez a tevékenység miért ne lenne élmény, olyan esemény, ami nem csupán a filmről vagy előadásról szól, hanem a közös andalgásról is, hazafelé? És nagyon szeretünk étterembe járni is – felfedezni lakóhelyünk, Debrecen legjobb helyeit, megenni egy finom “take-away” vegán burgert a Duna-parton ülve, amikor Budapesten kirándulunk, vagy megkóstolni egy jó tengeri herkentyűs ételt, miután fáradtan leülünk egy rejtett kis helyen valahol a nagyvilágban.

Most pedig még mindig gyűjtjük az élményeket – itthon. Lehet örülni egy elolvasott könyvnek, egy finom pohár bornak, egy hosszú beszélgetésnek, egy jó kávénak, hogy “mint turista” fedezzük fel a környéket, vagy éppen egy biciklitúrának széllel szemben, ahol az odaút két órát, a visszaút fél órát vesz igénybe. :)

Ezektől a mindennapi – sokak számára talán hétköznapi – élményektől leszünk azok, akik vagyunk, ezek ivódnak belénk, ezek építenek. És talán így jutunk lepésről lépésre közelebb a “Szent Grálhoz”, a hőn áhított boldogsághoz – ha egyáltalán érdemes keretek közé szorítani egy ilyen megfoghatatlan dolgot. :)

De hogy visszakanyarodjunk az ételekhez is, ahogy említettem, szeretünk alkalmanként étterembe járni, rendelni viszont – bevallom – kevésbé.

Valahogy megkapó az, ahogy az ember készül egy ilyen estére, szépen felöltözik, összeül a barátokkal vagy éppen kettesben látogat el egy helyre, aminek megvan a hangulata, a varázsa, ami nem csupán az ételről szól, amit otthonra is rendelhet. Sokkal inkább arról a kerek, egész élményről, amit az ember egy-egy ilyen alkalomkor kap – és amit reméljük, hamarosan ismét magunkkal vihetünk.

Kíváncsiságképpen azért végigböngésztem néhány közeli étterem online kínálatát, és az egyik napi menünél szembe jött velem a szalonnás zöldbableves. Még soha nem hallottam erről az ételről, így már meg is volt a napi kihívás – és éppen időben kerül fel a blogra, hiszen úgy tűnik, beköszöntenek a napfényes tavaszi napok, amikor inkább könnyedebbe falatokra vágyik talán az ember. :)

Szeretettel ajánlom nektek ezt a receptet!

 

 

  • 1 + 1 ek.extra szűz olívaolaj
  • 1 tömb tofu, apró kockákra vágva
  • tengeri só és frissen őrölt bors
  • fokhagyma granulátum
  • pirospaprika
  • 1 fej vöröshagyma, apró kockákra vágva
  • 3 gerezd fokhagyma, szeletelve
  • 2 ek. tönkölyliszt
  • 3 db sárgarépa, karikázva
  • 1 db petrezselyemgyökér, karikázva
  • 1 karalábé, felkockázva
  • 3 – 4 db burgonya, felkockázva
  • 4 db babérlevél
  • 1 bő tk. majoránna
  • 300 g zöldbab (most még fagyasztott :) )

A tofuszalonnához, a felkockázott tofut 1 ek. extra szűz olívaolajban, kevés sóval, borssal, fokhagyma granulátummal és pirospaprikával bepácoljuk. Néhány óra múlva tapadásmentes serpenyőben, többször megkeverve ropogósra sütjük, majd hűlni hagyjuk.

1 ek. extra szűz olívaolajon üvegesre pároljuk a hagymát. Megszórjuk 2 ek. liszttel, amit aranybarnára pirítunk, majd pirospaprikát adunk hozzá, és folyamatos kevergetés mellett felöntöttjük 1 bögrényi hideg vízzel.

Ezután hozzáadjuk a fokhagymát, a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, a karalábét és a burgonyát, majd a zöldséget és felöntöttjük 1,2 l vízzel. Sózzuk, borsozzuk, babérlevéllel és majoránnával fűszerezzük.

Végül, amikor a zöldségek szinte teljesen megpuhulnak, hozzáadjuk a zöldbabot, és a levest készre fűzzük.

Tálalás előtt keverjük csak hozzá a tofuszalonna – kockákat.

4-5 adag lesz belőle

Főzőcskézz, de okosan :) – Kamrafosztogató Karfiolos / Brokkolis krémleves és Keleti(es) tészta

2:1 ebéd

Lehet ez a korral jár :), de egy-egy baráti beszélgetésnél-borozgatásnál szívesen csevegünk evésről, ételekről, kíváncsian szemlézve a tányérokat.

Amikor a növényi alapú étkezésről esik szó (tudjátok, én nem vagyok vegán; hetente – kéthetente kerül az asztalunkra halétel is), sokszor hallom azt, hogy egyrészt a családot nehéz rávenni a változásra (amit akár kis lépésekkel is meg lehet tenni, ha érdekel, milyen tippjeim vannak erre, jelezzétek nekem itt egy kommentben vagy a Facebook-oldalamon :) ), vagy hogy nehéz kreatívnak lenni, ha egy csomag lencse van az ember előtt az asztalon (ilyen esetben használd a blog kereső funkcióját :) ), mások az időt említik, vagy éppen, hogy a növényi étkezés drága.

Ami a legfontosabb: semmi sem kötelező! Nem kell csak növényi alapú ételeket enned, ha erre te magad, vagy a család nincsen készen. Nálunk is egy döntés volt ez a fajta étkezés. Szerintem már az is hatalmas dolog, ha több zöldséget kezdesz használni a konyhában; ha a vasárnap nem arról szól, hogy muszáj húslevest főzni, vagy bő olajban sütni. Ne feledd, minden változás egy döntéssel és az első lépéssel kezdődik. Adj magadnak és a családnak is időt a változásra, az új ízek felfedezésére, hiszen sokan a céklát is csak ecetes savanyúság formájában látják az iskolában vagy éppen a vasárnapi ebéd mellett, és tele lehetnek előítéletekkel a spenóttal szemben. :)

És akkor még mindig ott van az idő és a pénz kérdése, amit tervezéssel, kreativitással, szezonális zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával lehet orvosolni. Ha hüvelyesek (amiket nagyobb tételben szárazon is megvehetsz, és áztatás után megfőzhetsz) és gabonafélék  vannak a kamrádban, egyéb idényzöldségek felhasználásával rengeteg irányba el tudod vinni az ételeket.

És hogy mi a helyzet a félkész ételekkel, amiket csak leemelsz a polcról, vagy kiveszel a hűtőszekrényből? :) Mi lenne, ha ezt a kérdést újragondolnánk / újragombolnánk, és megmutatnám, hogy milyen lehetőségeid vannak arra, hogy a nyersanyagoktól induljon a főzés?

Niki  barátnőm ajánlotta nekem a Bonduelle krémleves alapjait, és ezek a kis színes csomagok belopták magukat a szívembe. Nincs itthon mindig egy-egy ilyen csomag, de ha van, könnyedén készülhet belőle egy lélekmelengető finomság.

Vagy akár egy teljes ebéd a kamrából –> ami tej- és tojásmentes, zsírszegény, illetve vegán diétába is beilleszthető; megfelelő tészta használatával pedig gluténmentes is. No és kb. 30 perc alatt kész.

Én úgy érzem, ez igazi win-win opció. :)

 

A karfiolos krémleveshez:

  • (1 ek. extra szűz olívaolaj)
  • 1 kisebb vöröshagyma, apró kockákra vágva
  • 2 kisebb burgonya, felkockázva
  • tengeri só és frissen őrölt bors
  • 1/2 csomag Bonduelle karfiolos krémleves zöldségkeverék vagy Zöldségleves keverék brokkolival (vagy egyéb, minél változatosabb fagyasztott zöldségkeverék)
  • ízlés szerinti egyéb fűszerek: nálam kevés kurkuma, fokhagyma granulátum és szárított metélőhagyma

A levesbetéthez:

  • 1 ek. extra szűzolívaolaj
  • 1 doboz gombakonzerv, leszűrve, alaposan átmosva és megszárítva
  • tengeri só, bors és fokhagyma granulátum

A keleties tésztához:

  • 1 ek. extra szűz olívaolaj
  • 1 nagyobb újhagyma, a zöld szárával együtt, szeletelve
  • 1 tofu (vagy 1 nagyobb tömb tofu fele), apró kockákra vágva
  • 1-2 ek. szójaszósz (plusz ha még szükséges)
  • tengeri só és frissen őrölt bors
  • ízlés szerinti egyéb fűszerek: nálam kevés kurkuma, fokhagyma granulátum és szárított chili pehely
  • 1/2 csomag Bonduelle karfiolos krémleves zöldségkeverék vagy Zöldségleves keverék brokkolival (vagy egyéb, minél változatosabb fagyasztott zöldségkeverék)
  • 2 fészek ázsiai Mie tészta (vagy egyéb tészta)

A leveshez a hagymát kevés vízen vagy extra szűz olívaolajon üvegesre pároljuk. Ezután hozzáadjuk a minél kisebb darabokra vágott burgonyát. Kicsit átpirítjuk, majd felöntjük 2 nagy bögre vízzel (kb. 900 ml). Sózzuk, borsozzuk.

Amikor a burgonya szinte teljesen megpuhult, érkezhet a zöldségkeverék és a további fűszerek; a levest végül teljesen készre főzzük, majd turmixoljuk.

Tálalhatjuk pirított kenyérkockákkal, ropogós csicseriborsóval vagy pirított gombával.

Utóbbihoz egy tapadásmentes serpenyőben 1 ek. extra szűz olívaolajon pirítjuk meg az alaposan átmosott és megszárított, csak a pirítás végén fűszerezett gombakonzervet.

A második fogáshoz extra szűz olívaolajon üvegesre pároljuk a hagymát. Hozzáadjuk és pirítani kezdjük a tofut. Enyhén sózzuk és borsozzuk, majd szójaszósszal és egyéb fűszerekkel ízesítjük.

Végül hozzáadjuk a zöldségeket és készre pirítjuk az ételt.

A Mie tésztát a dobozon lévő instrukcióknak megfelelően enyhén sós vízben megfőzzük, és a zöldségkeverékkel összeforgatva tálaljuk.

1-2-3 és kész is az ebéd! :)

Nálunk 3 adag lett belőle

Tervezésről, tudatos jelenlétről – No meg a Csicseriborsó majonézes krumplisalátáról

Csicseri majonézes krumplisaláta

Tervező ember vagyok – nem tagadom.

Szeretem a határidőnaplókat, általában úgy kezdem a reggelt, hogy a lassan-komótosan gőzölgő kávé mellett átgondolom az aznapi terveimet, vasárnaponként megtervezni a heti menüt, az Excel is jó barátom, és a falunkon is ott figyel egy családi tervező. Ez utóbbit persze én töltögetem szorgalmasan. :)

Talán a személyiségemből is adódik, hogy nem csak a konyhában igyekszem tudatosnak lenni, hanem az időbeosztással kapcsolatban is. Hogy ha valamit csinálok, lehetőség szerint mindenhol ott legyek, jelen legyek, és teljes fókuszommal arra tudjak koncentrálni, ami éppen az előttem álló (élet)feladat.

A mai speciális helyzetben talán még nagyobb szükségünk van erre a saját életünkre irányuló értő figyelemre. Hogy ha olyan szerencsések vagyunk, hogy otthonról dolgozhatunk, szánjuk rá az időt egy reggeli sétára, hogy “bemenjünk a munkába”. Hogy ne lustuljunk el, legyen továbbra is a mindennapok része a mozgás – bebizonyosodott, hogy az internet világában olyan dolgok is lehetségesek, amikről korábban talán nem is gondoltuk, hogy valaha valósággá válik. Hogy találjunk olyan lehetőségeket, feladatokat, amik értelmet visznek a hétköznapokba ezekben a talán még soha nem tapasztalt időkben: legyen az mások segítése, vagy önmagunk fejlesztése.

Persze néha én is hajlamos vagyok túlesni a ló túlsó oldalára – mint ahogyan az a minap is történt. Éppen vacsorát készítettem, miközben egy podcastot hallgattam, és még a telefon is megcsörrent, így ha már elterveztem, hogy babonézt szeretnék készíteni (amire Plantbased Miri szuper receptje hozta meg az ihletet), gyorsan elő is kaptam egy jó nagy doboz babkonzervet – akarom mondani csicseriborsót…

Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy ebből mi lesz – és nem kellett csalódnunk! Fantasztikus lett ez a saláta, amit a Facebook-oldalam olvasói is szerettek volna mielőbb az oldalon látni. És most elérkezett az idő…

Jó étvágyat hozzá! :)

A majonézhez:

  • 240 g konzerv csicseriborsó (vagy fehérbab)
  • 1/3 bögre rizstej, egyéb növényi tej (vagy víz)
  • 1 ek. mustár
  • 2 tk. frissen facsart citromlé
  • 1 tk. rizsecet (vagy almaecet)
  • tengeri só és frissen őrölt bors

Az saláta összeállításához

  • 1 bő ek. kapor (szárított fűszerkeverék)
  • 1 lila hagyma, apró kockákra vágva
  • 6 db kisebb – közepes burgonya

A tálaláshoz:

  • Falafel: bolti késztermék, Vegabond falafel por a dobozon lévő instrukciók szerint összeállítva és kevés extra szűz olívaolajon sütve (az Eurofamily üzletből)

A majonéz hozzávalóit egy késes aprítógépben a lehető legkrémesebbre turmixoljuk, majd elkeverjük a kaporral és a lila hagymával.

A burgonyákat felkockázzuk, sós vízben puhára főzzük, és miután kihűlt, óvatosan elkeverjük a kész majonézes dresszinggel – figyeljünk arra, hogy annyi burgonyát használjunk, amit kényelmesen beborít a dresszing.

Hűlni hagyjuk, majd tetszőleges kísérőkkel tálaljuk.

Nem tudom, hogy mennyi adag lett belőle, de igen nehezen tudtuk abbahagyni :)

Egyszerű hétköznapok, avagy Tonhalfasírt lencsefőzelékkel

Lencsefőzelék tonhalfasírttal

Ha nagyon az elején akarnám kezdeni, azt is mondhatnám: nem kell mindig kaviár. (Habár a nemrég megtalált növényi kaviárból kiváló kence készült…)

Jómagam naponta-kétnaponta főzök, de nehogy azt higgyétek, hogy mindig 3 fogásos ünnepi menü kerül az asztalra, sőt! :)

Szeretem optimalizálni az étkezésünket, hogy tápanyagokban és ízekben minél gazdagabb, egészségesebb és változatosabb legyen, de a főzés nekem olyan hobbi, amire nem szánok végtelen mennyiségű időt, nem díszítem agyon az ételeket, és ünnepekkor sem a mennyiséget, hanem a minőséget tartom fontosnak. Hiszen holnap újra felkel a nap, újra kinyílik a konyhaajtó és a kamra ajtaja is – és ebből még bármi lehet.

Amit télen-nyáron tartok itthon, azok a hüvelyes növények, azaz mindenféle bab- és lencseféle. A szárazbabok / lencsék olcsóbbak, de időbe telik beáztatni és megfőzni őket (napi tipp: viszont ha nagyobb adagot főzöl, kiválóan fagyaszthatók), a konzervek jobban megterhelik a környezetet, viszont egy alapos öblítés után már mehetnek is az edénybe. Nem tagadom, én is élek mindkét lehetőséggel, attól függően, éppen mennyi idő áll rendelkezésemre.

A hüvelyeseket én a magam részéről nagyon egészséges tápanyagforrásnak gondolom: tudom, vannak olyan étkezési irányzatok, amelyek tiltják a fogyasztásukat, de nyilván ez is, mint nagyon sok minden más az életben, egyéni szimpátia és döntés kérdése. Engem meggyőztek a hüvelyesek. :) Rendkívül sok rostot tartalmaznak, fehérjében és ásványi anyagokban is gazdagok. A lencse például vasat, cinket és kalciumot is tartalmaz.

Most viszont mégis a tonhalfasírtot helyezném a főszerepbe: heti – kétheti rendszerességgel kerül a tányérunkra tengeri hal vagy tenger gyümölcsei, és miután az édesburgonya fasírt kapcsán már “ódákat zengtem” a forró levegős sütőről (ami olajmentes fritőz néven is fut a különböző üzletekben), megmutatom, hogyan lehet új szintre emelni a tonhalkonzervet is.

Tartsatok velem! :)

 

A lencsefőzelék receptje már ismerős lehet, de ha még nem készítetted el ilyen módon, ide kattintva megtalálod a receptet. (Annyit változtattam rajta, hogy most 1 kisebb petrezselyemgyökeret, illetve 1 nagyobb sárgarépát is belereszeltem, és a hagymához hozzáadva megpároltam, majd minden ugyanúgy folytatódott, mint a leírásban.)

Térjünk is át a tonhalfasírtra:

  • 1 ek. extra szűz olívaolaj
  • 1 nagy fej hagyma, apró kockákra vágva
  • 4 X 80 g tonhalkonzerv (nem olajos, natúr lében, alaposan leszűrve)
  • 3 ek. zabpehely
  • tengeri só és frissen őrölt bors
  • 1 bő tk. (füstölt) pirospaprika
  • 1 bő kk. csípős pirospaprika
  • 1 bő tk. majoránna
  • 1 bő kk. őrölt kömény
  • fokhagyma granulátum ízlés szerint
  • annyi zsemlemorzsa, amennyivel könnyen formázható, nem túl tömör masszát kapunk

Egy tapadásmentes serpenyőben, néha megkeverve, aranybarnára pároljuk – pirítjuk a hagymát. (Én szeretem, ha kicsit barnábbra pirulnak egyes darabok.) Hűlni hagyjuk.

Eközben a tonhalat elkeverjük a zabpehellyel, sózzuk és borsozzuk, majd fűszerezzük is. Kézzel alaposan összegyurmázzuk. majd kis időre állni hagyjuk.

Ezután hozzáadjuk a kihűlt vöröshagymát, majd folyamatosan adagolva annyi zsemlemorzsával gyúrjuk össze, hogy rugalmas, formázható. de ne túl kemény legyen a massza.

Én diónyinál kicsit nagyobb adagokat szoktam formázni (kb. 20-24 db lesz ebből az adagból) és forró levegős fitőzben, 180 C-on sütöm készre.

Most lencsefőzelékkel tálaltam, de könnyű vacsoraként salátával, vagy bármilyen körettel / főzelékkel megállja a helyét.

Nálunk 4 adag lett belőle

 

1 2 3 5

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár