Archive of ‘életmód’ category

Kamramustra – avagy a konyhám kincsei

Kamramustra

Nagyon régóta tervezgetem már ezt a bejegyzést, már a Facebook-oldalunkon is utaltam rá korábban, hogy igyekszem összegyűjteni, miből is “gazdálkodom” főzés közben. A lista természetesen folyamatosan bővülni fog, hiszen elsőre képtelenség pontosan összeszedni mindent, amit egy növényi alapokon táplálkozó, ritkán halat fogyasztó család rendszeresen használ, de remélem, sikerül egy lehetőség szerint számotokra is használható listát összegyűjteni. :)

Ha további jó ötleted akad, ne habozz kommentben megírni! :)

 

Lisztfélék

Alapvetően nem vagyunk gluténmentes háztartás, azonban gluténmentes liszteket is tartok itthon, mert néha kedvet kapok a kísérletezéshez. Emiatt külön jelölöm az általam használt gluténmentes liszteket.

A lisztkeverékeket nem szeretem, így inkább magam keverem-kavarom a lisztféléket.

NEM gluténmentes lisztek

  • teljes kiőrlésű bio tönkölyliszt
  • teljes kiőrlésű bio rozsliszt
  • fehér bio tönkölyliszt

Gluténmentes lisztek

  • barna rizslizst
  • hajdinaliszt
  • kölesliszt
  • csicseriborsó liszt
  • (ritkán) kukoricaliszt

Tésztafélék

Leginkább durum tésztát használok, mert kedvező árú, könnyen használható, mindenki szereti. A risztészta és hasonló főzés nélküli tészták főként nyáron kerülnek az asztalunkra.

NEM gluténmentes tészták

  • durum spagetti
  • durum lasagne lap
  • durum penne
  • durum farfalle
  • és társaik :)

Gluténmentes tészták (mindig figyeld a feliratokat!)

  • rizstészta
  • üvegtészta

Egyéb gabonafélék / köretek

Panírozáshoz / NEM gluténmentes

  • zabkorpa
  • búzakorpa

Köretek (ha gluténérzékeny vagy, mindig figyeld a feliratokat!)

  • barna rizs
  • basmati rizs
  • quinoa
  • hajdina
  • köles

Hüvelyesek

Szárazon (főleg az ősztől tavaszig tartó időszakra)

  • csicseriborsó
  • lencsefélék (vörös, zöld, barna, alkalmanként fekete)
  • babfélék (saláta, fehér gyöngy, mungó)
  • sárgaborsó

Konzerv (főleg nyáron használom, csak hüvelyest, sót és vizet tartalmaz)

  • csicseriborsó
  • vörös bab
  • fehér bab
  • kukorica

Fagyasztva

  • bio zsenge zöldborsó
  • bio zöldbab

Zsiradékok

Ahogy a receptjeimből is látjátok, igyekszem minél kevesebb zsiradékkal főzni, és ehhez kizárólag extra szűz olívaolajat használok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fogyasztunk zsiradékot! Napi 20-40 ml hidegen sajtolt lenmagolajat adunk salátáinkhoz, csorgatunk a reggeli pirítósra, ezzel elegendő mennyiségű Omega-3-hoz juttatva a szervezetünket. Figyelem! A hidegen sajtolt olajakat nem szabad melegíteni!

  • bio extra szűz olívaolaj (maximum 180 C-ra hevítve)
  • bio hidegen sajtolt lenmagolaj

Édesítés

Korábban én is használtam édesítőszereket (mesterséges és természetes is), de mióta teljes mértékben törekszem a tiszta táplálkozásra, elhagytam ezeket. Teljes mértékben azonosulni tudok ugyanis Kris Carr azon gondolatával, mely szerint ha valamit laboratóriumban állítottak elő, annak a lebontásához is laboratórium kell. Emiatt kerülöm a manapság népszerű édesítőszereket, de természetesen mindenkinek egyéni döntése kell, hogy legyen, hogy mivel édesít. Mi nagyon kevés süteményt és édességet fogyasztunk, így tökéletesen kontroll alatt tartjuk a cukorbevitelünket.

  • barna nádcukor
  • méz
  • datolyaszirup
  • agavé szirup
  • stevia por (egy csipetnyi a kávéba)
  • kókuszcukor

Növényi tejek

Ebben a kérdésben nehéz a választás, hiszen csak úgy zúdul felénk az információ, a reklám. Én arra törekszem, hogy minél kevesebb összetevő legyen benne, és napraforgó-, repce, vagy egyéb olaj nem. Persze a legjobb lenne otthon készíteni, de bevallom, erre nincsen kapacitásom.

  • rizstej
  • rizstejszín (az egyetlen kompromisszum, minimális napraforgó olajjal, 0,2 g telített zsírsavval)

Ecetfélék

  • bio almaecet
  • balzsamecet
  • ízesített balzsamecet (pl. málnás)
  • rizsecet (sushi készítéshez)

Halfélék

  • tonhalkonzerv (csakis sós lében)
  • szardella filé (olívaolajban) – “fűszereként” használva 1-2 darabot

Fűszerek

A lehetőségek száma végtelen! Használjatok bátran fűszereket, a legegyszerűbb étellel is csodát tesznek!

  • tengeri só
  • frissen őrölt bors
  • pirospaprika
  • füstölt paprika
  • morzsolt fűszerek: bazsalikom, oregánó, majoránna stb.
  • babérlevél
  • római kömény
  • curryfélék (Madras, Korma, Tikka)
  • kurkuma
  • szerecsendió
  • fahéj
  • fűszerkeverékek, pl. Ras el Hanout, Zataar stb.

Egyéb

  • chia mag
  • inaktív sörélesztő pehely
  • útifű maghéj
  • agar agar (zselésítő)
  • aszalványok (cukormentes, olajmentes, kénezetlen), leginkább mazsolafélék, datolya, goji bogyó
  • olajos magvak (minimális mennyiségben fogyasztjuk), leginkább dió, mák, szezámmag, pisztácia, utazáshoz mandula és kesudió “ropogtatni”
  • tahini
  • bio hámozott paradicsom konzerv
  • jó minőségű sűrített paradicsom
  • jó minőségű ketchup
  • jó minőségű mustár
  • fekete olívabogyó
  • kapribogyó
  • zsírszegény kakaópor
  • kávé
  • vörösbor :)

Emellett heti 1-2 alkalommal vásárolok nagyobb mennyiségű zöldséget és kisebb mennyiségű gyümölcsöt. :)

Természetesen nem kell mindenből tartanod otthon, de nézz körül, hátha felfedezel valamit, amit szívesen kipróbálnál! :)

Mértékletesség

Mértékletesség

A 2015-ös év legfontosabb tanítása számomra az volt, hogy meg kell tanulnom a mértékletességet. Még az csak hagyján, hogy meg kell tanulnom, de nekem sokáig fel sem tűnt, hogy ez milyen nagy probléma és hogy milyen sokszor elszalad velem a ló.

 

Nem tudok megálljt parancsolni amikor evésről van szó, nagyon sokszor eltúlzok dolgokat, és ha aggódni kell, akkor is nagyon szépen túl tudom pörögni magam. Meg még sorolhatnám, de ezek a publikus rész…

Persze vannak már részsikereim, mint például, hogy leálltam az öncélú ruhavásárlással (persze visszaestem egy párszor, de ez nálam már akkor is nagy szó), nem veszek már önfejlesztő könyveket (minek, hiszen úgyis mindegyik ugyanarról szól, csak más szavakkal megfogalmazva – simán olvasgathatom a már meglévőket – a végeredmény ugyanaz) és már kemény egy napja nem eszem finomított cukrot…

Illetve itt említeném meg, hogy voltam olyan bölcs, hogy nem szoktam rá a dohányzásra, alkoholra és egyéb drogokra. (óriási vállveregetés, hogy legalább ezekkel nem kell megbirkóznom)

Ami a legnagyobb félelmem, hogy milyen frusztráló is lesz, hogy ha nem eshetek túlzásokba. Illetve eshetek, de hogyan fogom magam ráébreszteni arra, hogy amit a túlzással elérek, az talán rövid távon élvezetet nyújt, hosszú távon azonban nagyon káros. (és itt most nemcsak az erőforrásaim idő előtti kimerítását értem, hanem a túlzások lelkemre gyakorolt negatív hatását is)

Félek a változástól és félek változtatni. Még akkor is ha ez a jelenlegi állapot nem fenntartható. A lényegi üzenet pedig már átment: a mértékletesség az egyetlen józan járható út, semmi másnak nincs értelme. Nem lehet az utat lespórolni, nem lehet a tanulást és a tapasztalást megúszni, nem lehet túlkapásokkal elnyomni a valódi szükségleteket. Nincs értelme elnyomi semmit például túlzott evéssel, mert a másik oldalon úgyis visszaköszön és megbosszulja magát. Csak akkor már másik arca lesz mondjuk elhízás formájában.

Egy korábbi bejegyzésben már említettem egyik kedvenc filmes idézetemet, amit nem szó szerint foglalnék itt össze: Ha a Jóistentől türelmet kérünk, akkor készen adja a türelmet? Nem, hanem alkalmakat, amikor a türelmet gyakorolhatjuk, míg végül türelmesek nem leszünk. Ha összetartást kérünk, akkor egy instant összetartó családot kapunk? Nem, hanem lehetőségeket, hogy megteremtsük szeretteinkkel az összetartozás élményét. Ezt most a saját esetemre lefordítva: ha mértékletességet kérek, akkor rögtön mértéktartó leszek? Valószínűleg nem, hanem olyan élethelyzeteket kapok, amelyekben az arany középutat is választhatom.

Végső soron minden értem történik, a jó is és a rossz is. Az életem egy nagy gyakorlópálya tele megtapasztalandó feladatokkal. A végén pedig hogy fogok neki örülni, amikor majd már magától értetődően hagyom ott a tányéron az utolsó szem krumplit. Vagy ami még jobb, eleve csak annyit szedek a tányéromra, amennyi pont elég. Sem többet sem kevesebbet – miközben érzem hogy jól döntöttem és elég.

Első lépésként tudatosítom magamban, hogy mindenem megvan. A hiány csak egy illúzió. Ha elég mélyen magamba nézek, vagy meditálok, akkor ezt érezni is szoktam. Csak aztán könnyen meg is feledkezem róla a nap folyamán. Ha viszont egy állandó jelenléttel meg tudom őrizni ezt a tudatomban, akkor az már fél siker. Hiszen miért is tolnék repetát (biztos ami biztos alapon), ha egyszer a főétel valóban elég volt?

Nektek milyen módszereitek vannak a túlzások visszaszorítására, akár a végleges feloldására? Hogyan oldjátok az esetleges belső feszültséget a mértékletesség vs. mértéktelenség kérdésében? Kíváncsi vagyok az élményeitekre és tapasztalataitokra.

Vendégposzt: Dobozoljunk együtt! – A debreceni Biodoboz közösség

Biodoboz

Nagy-nagy örömömre szolgál, hogy pontosan egy éve tagja lehetek a debreceni Biodoboz közösségnek, és így hétről – hétre változatos, színes, kiváló minőségű zöldségekhez (és egyéb termékekhez, pl. bio lisztekhez, dióhoz, szárított gombához de mostanság még finom süteményekhez is) hozzájuthatok hétről hétre.

Fogadjátok szeretettel a Biodoboz közösség egyik mozgatórugójának, Kiss Szilvinek a beszámolóját, és dobozoljatok velünk! :)

 

Köszönettel fogadtuk, hogy lehetőséget kaptunk Judittól arra, hogy bemutatkozhasson a debreceni Biodoboz, mely Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodási formában (KATÁM, angolul CSA) működik.

A Biodoboz középppontjában a Biozöldségek és az Ember áll – s tudatos civil közösségként olyan értékeket képvisel, melyek nagyban hozzájárulnak egy egészségtudatosabb élethez a fenntarthatósági alappilléreket figyelembe véve.

Mi is az a Biodoboz?

Olyan összefogás, mely elköteleződésével segíti egy már meglévő, nagy múltú Biogazdaság fennmaradását, úgy, hogy vállalja, hogy mindig a szezonalitásnak megfelelő zöldségeket fogyasztja, támogatva ezzel a termelőt, aki ezáltal az ingadozó piacon biztos támogatói hátteret kap a rendszerben lévő családoktól, tagoktól.

A mi Termelőnk: Erdődi Imre, Erdődi Biogazdaság.

Hetente egy alkalommal kétféle méretű biozöldségekből – telente kéthetente biozöldségekből és termékekből – összeállított dobozt vesznek át a tagok, két különböző átadói ponton.

Minden alkalommal vállaljuk azt, hogy az időjárás kiszámíthatatlansága miatt az adott szezonban bőven, jól termő biozöldségeket fogyasztjuk (így volt most a szezon kezdetén is, mikor bő egy hónapig a zöld leveles növények álltak a középpontban).

Természetesen egy nyári és őszi biodoboz mindig színesebb, változatosabb, azonban télen is hozzájutunk a szezonális finomságokhoz.

A családok szájhagyomány által találnak ránk.

Mivel fontos a közösségi élet, rendszeresen szervezünk találkozókat (biogazdaság látogatás, farsang, tea délután, közösségi átadás stb.), hogy az elmúlt éveket összegezzük s közösen tudjunk dönteni a mindig soron következő szezonról (például: milyen új zöldségeket szeretnénk, mennyi önkéntes munkával tudunk hozzájárulni a termeléshez stb.).

Nagyon örülünk, hogy egyre több a kisgyermekes család köztünk, akik lehetőségeikhez mérten igyekeznek gyermekeiket tiszta élelemmel táplálni, hiszen sok olyan új betegség jelent meg, melyet valljunk be, az egészségtelen, vegyszeres élelmiszerek hoztak magukkal.

Tudatos fogyasztóként a problémákat, betegségeket igyekezzünk megelőzni, hiszen küzdeni vele sokkal nagyobb feladat s kimerítő is az emberi szervezet számára.

Értékrendünk 18 pontban (Alapelvek) lett megfogalmazva 2003 Májusában, a Jardin de Mosdaci gazdaságban, melyet KATÁM- ként, mi követendőnek tartunk s igyekszünk is minél inkább, saját lehetőségeinknek megfelelően a pontokat betartani.

Ebben a rohanó világban, arra törekszünk, hogy kimozdulásra – megállásra bírjuk tagjainkat, hiszen nincs nálunk web es rendelés, házhoz szállítás, mert a középpontban, ahogy az elején is említettem az Ember és a Biozöldség áll. Szükség van értékes emberi időt tölteni egymással, hogy megismerjük a másikat, tudjuk kitől – miben kérhetünk segítséget, hogy hosszútávon eredményesen tudjunk együtt működni. Jelenleg az alulról szerveződő, önálló civilekből álló csoportok az állandóan váltakozó hatásoktól mentesen tudnak így közös értékrendjük szerint haladni, legyen az bármi.

Ezenfelül fontosnak tartjuk még az adományozást, éppen ezért minden harmadik hónapban biozöldség felajánlásokat teszünk, melyet pénzre váltunk s egy választott óvoda számára a negyedik hónapban 2 – 3 napra elengedő biozöldségekkel teli biodobozokat viszünk, feltételek és érdekek nélkül, hogy a gyerekek az étkezések mellé egészséges finomságokhoz jussanak. Eddig 4 óvodában jártunk, ahol nagy örömmel fogadtak minket, következő alkalommal a Széchenyi utcai Százszorszép óvodába szeretnénk eljutni májusban, szezonkezdetkor.

A Biodoboz Facebook-oldalán található recepteket magam készítem, hiszen a a biozöldségekkel való találkozás által születtek, melyekből hamarosan a második receptes könyvem is napvilágot lát.

Ezzel buzdítunk / buzdítunk mindenkit arra, hogy fogyasszon hazai, szezonális ételeket, kreatívan – vagy ahogy tetszik, elkészítve, mert így maradhatnak meg csak azok a gazdaságok, melyek rólunk gondoskodnak, melyek minket védenek, hogy minél tovább élhessünk egészségesen.

“Bűn tudatosan szennyezett élelemmel táplálni a Világ lakosságát” – ezt már Gandhi is megmondta.

A biodoboz egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy megváltoztatja a főzési szokásainkat, hiszen abból főzünk ami a dobozban van, így kezdjük el használni a fantáziánkat, ételeink készítéséhez s megismerkedni olyan növényekkel, amelyeket eddig méltatlanul nélkülöztünk konyhánkban.

Hálásan köszönjük, hogy megszülethetett ez a tömör, rövid ismertető.

Ha felkeltette érdeklődésedet a cikk, várjuk jelentkezésedet a következő felületeken: http://www.biodoboz.hu, Pásztortáska Baráti Kör (Facebook) ,szil.fa30@gmail.com

Elvárás = csalódás

Welcome - the future is now

Amikor kicsi voltam és anya azt mondta, hogy legyek türelmes, ez és ez fog történni, vagy ezt és ezt kapom majd, aztán vagy elfelejtődött vagy nem úgy jött össze a dolog és én akkor tudom, hogy milyen csalódött és mérges voltam.

 

Ugyanez megismétlődött, amikor az egyik barátom megígérte, hogy elmegyünk kirándulni vagy bármilyen más programot, aztán nem jött össze vagy nem úgy jött össze, akkor szintén ugyanezt a gyerekkori csalódottságot éreztem, hogy én nem is vagyok olyan fontos, simán meg lehet rólam feledkezni, illetve van más sokkal fontosabb dolog. Legalább is én így értelmeztem.

Nagyon sokat dolgozom az elvárások elengedésén, de a jelenlegi helyzet mégis azt mutatja, hogy van még mit tanulnom. Egy hozzám nagyon közel álló személy tesz most ezzel próbára. Pl. most megígérte hogy megcsinálunk egy bizonyos dolgot délután, ami nekem nagyon fontos és szívemnek különösen kedves. De aztán elúsztunk a tennivalókkal (amik nekem másodrangúak, mégsem tudtam félretenni) és “hirtelen” fél tizenegy lett. Amikor eszembe jutott, hogy az elkövetkező héten esély sem lesz bepótolni, ugyanaz a harag öntött el, mint gyerekkoromban, miközben tudom, hogy nem szándékosan csinálta és hagyta ki az eseményt.

Ami most nagyon nehéz, az az “idilli állapot” képének az elengedése, és egyszerűen tudatosítani magamban, hogy minden úgy van jól ahogy történik, hiszen, ha másképpen lenne jó, akkor úgy történt volna. Semmi értelme ragaszkodni az érzéseimhez és tulajdonképpen én most azért is érzem magam rosszul és azért is bőgök, mert még mindig ellenállok a “valóságnak”. Nem tudom elfogadni azt ami VAN. Pedig semmi mást nem tehetek az elfogadáson túl. Nem forgathatom vissza az időt, nem győzködhetem a másikat, hogy de igenis csináljuk meg, mert nekem az fontos lett volna. Egyszerűen ez most így történt és kész.

Igazából minden rajtam múlik, és ez sokkal keményebb meló, mint az nekem elsőre tűnt. Hiszen, milyen bagatell dologbak is látszik az elengedés: csak “hagyni” kell, semmi erőfeszítést nem kell tenni!!! Pont ezt viselem olyan rosszul, mert most sokkal könnyebb lenne cselekedni. Szerintem ezt a feszültséget fogom átvinni jövőre a mozgásba. Csak felidézem, hogy milyen rosszul is éreztem magam, amikor feszített belülről az ellenállás, és rögtön könnyebben rá tudom magam venni, hogy cselekedjek, azaz tornázzak vagy fussak. Ott az izmok valamelyest megoldják helyettem a dolgot. Megfeszülnek, majd megpihennek.

Már csak ettől is sokkal jobban érzem magam, hogy ezt összefoglaltam és szavakba önthettem. Igazából a helyzetem egyszerre könnyű és nehéz. Könnyű, mert már nem tehetek semmit és pont emiatt nehéz is elfogadni, hogy már nem tehetek semmit.

Amit tehetek, hogy megkeresem a jelen pillanatban, hogy mi a szép. Mert lehet, hogy az elvárásom képe jól “beködösített” és emiatt nem is igazán láttam meg, hogy ami történt helyette, az sokkal jobb vagy szebb, mint amiért én most egyáltalán fel vagyok háborodva.

Pédául még csak meg sem kérdeztem magamtól: mi a baj? Mi bánt? Lehet, hogy csak több figyelemre = szeretetre vágysz? Biztosan csak úgy és csak akkor lehettél volna boldog, ha az a dolog megtörténik? Ha gondosan megfigyeled, ami történt “helyette” azt valóban megengedted magadnak, hogy átéld? Figyeltél-e arra az eseményre “valójában”? Vagy csak hagytad elsuhanni, kesergések közepette?

Ti fel tudtátok számolni az elvárásaitokat? Hogyan kezelitek ha valami nem úgy történik, ahogyan arra már “felkészültetek”? Hogyan oldjátok fel az ebből fakadó csalódásokat? Kíváncsi vagyok a véleményeitekre.

A kép forrása: http://pszichozona.hu/tudatos-jelenlet-gyermeknevelesben-mindful-parenting/

Aranykaki

Aranykaki

Két adag zöldteás desszertet ettem este fél tízkor, ami igencsak meggondolatlan húzás volt részemről (de jó magyar révén ugye nem hagyom ott, ha meg is lehet enni…) így aztán fel vagyok pörögve rendesen és ez a téma már nagyon régóta érlelődik bennem, így hagyom, hogy most kijöjjön…

A címben szereplő aranykaki képmutatást takar az én olvasatomban, hiszen ha ürüléket arannyal vonunk be, attól az még belül ürülék marad, hiába az arany máz. (vagy aranycsillám, kinek-kinek ízlése szerint)

Régebben én is aranykakiként éltem az életemet, mert annyira meg akartam felelni az elvárásoknak és az általam vélt/valós normáknak, hogy belül szenvedtem, nem voltam igazi és kívülre pedig egy másoknak tetsző arany mázat próbáltam felkenni.

Ezzel több baj is volt: nagyon kényelmetlen volt mást mutatni, mint amit éreztem, vagy nagyon nehéz (néha lehetetlen) volt nem kimutatni, amit éreztem. Emelett még igen fárasztó is volt mindig mindenre figyelni, saját belső hangomat pedig elnyomni. Soha nem tudtam igazából kialudni magamat, mert azon agyaltam, hogy vajon aznap mindent jól csináltam-e. Nagyon nem érte meg, mert azt a rengeteg értékes energiát akár jóra is fordíthattam volna, de ehhez ugye kellett a felismerés, hogy eddig mennyire félreértelmeztem a magammal szembeni őszinteséget.

Ha valaha is éreztétek kényelmetlenül magatokat egy másik ember jelenlétében, az nagyon jó eséllyel azért volt, mert az illető mást mutatott, mint amit belül érzett vagy gondolt és ebből származott a feszültség. Lehet, hogy ő sem volt ennek tudatában (sokan ezt olyan régóta és annyira nagy meggyőződéssel csinálják, hogy el is felejtik, hogy ez mekkora butaság és hogy lehetne másképpen) és már fel sem tűnt neki, hogy valami nincs rendben.

De mi visz rá embereket, hogy ennyi sok drága jó energiát fölösleges képmutatásra pazaroljanak? Valószínűleg a megfelelni vágyás, és hogy szeressék és elfogadják őket. Réges-régen, hogy ha valaki szembe ment a közösség akaratával, azt kiközösítették és az élete múlhatott rajta, mert egyedül nem biztos, hogy képes volt túlélni a vadonban. (vagy akár ki is végezték, hogy ne is legyen ideje ezen gondolkodni)

Ez a programozás máig él bennünk és talán ezért igyekszünk mindenkinek megfelelni, hogy nehogy “kitegyenek a falu szélére”, hogy aztán oldjuk meg a fene nagy individualizmusunkkal az életünket egymagunk.

Ezzel azért én is tisztában voltam, hogy ez már nem életszerű, hogy bekövetkezzen, mégis igyekeztem mindenkinek megfelelni. Csakhogy ez, ha nem őszinte, akkor azt az emberek megérzik és fordítva sül el a dolog. Hiába jártam a kedvében másoknak, az negédesnek tűnt a szemükben és pont ellenkező hatást váltottam ki.

Minden egészséges embernek van egy beépített radarja az ilyesmire és megérzi, hogy a másik milyen szándékkal közelít: őszinte, avagy csak megvezetni akarja és csak a szép oldalát mutatja, hogy azáltal elérjen valamit.

A fordulópont nálam azzal jött el, hogy egy beszélgetésben meghallottam azt, hogy “Úgyis mindenki magával van elfoglalva” Ez a mondat engem akkor ott szíven talált. Egészen addig a pontig én abban a meggyőződésben éltem, hogy mindenki velem van elfoglalva (mekkora beképzeltség/álszerénység volt ez részemről!!!) és ezért nekem mindenkinek ki kell találnom a gondolatát (mekkora képtelenség) és aszerint  alakítani a véleményemet, megnyilvánulásaimat és az érzéseimet, hogy ezeknek megfeleljek és tessek nekik, szeressenek…

Ez a mondat felszabadító volt! Ha mindenki magával van elfoglalva, akkor mit törtem magam? Megérte annyi melót beletolni a képmutatásba? Mi lenne, ha egyszerűen hagynám a saját személyemet felszínre jönni? Végre ki mertem próbálni, hogy milyen érzés is önmagamnak lenni – jelzem: nagyon jó, semmihez sem fogható! Persze ez azért nem ment egyből, de már ez a felismerés fél siker volt az úton.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne fürödjünk többet, ne fésülködjünk, a ruháinkat is kár kimosni, nyugodtan lépjünk rá mások lábára, és különben is kit érdekel, hogy hogyan nézünk ki, vagy mit mondunk. De lássuk be: úgysem fogunk elzülleni, ha egyszer megengedjük magunknak, hogy megnyilvánuljon elnyomott őszinte kis lelkünk. Sőt, sokkal felszabadultabb, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabbak leszünk, ami által mindenki szívesebben fogad minket (aki pedig nem, az nyugodtan mehet máshová).

Szóval egy próbát megér: nekem elhihetitek, hogy nem fog összedőlni a világ, hogy ha egyszer megengeditek magatoknak, hogy szabadon és őszintén önmagatok legyetek. Kezdjétek kicsiben, aztán ahogy jönnek a pozitív (és őszinte!) visszajelzések, úgy lehet fokozni, míg nem végül már ez lesz az alapállapototok. Akkor milyen jót lehet aludni, szó szerint az igazak álmát!

Kíváncsian várom, hogy ezzel kapcsolatban kinek milyen élménye volt. Kit milyen “elkapott mondat” indított el a változás útján?

a kép forrása: http://www.dumpaday.com/random-pictures/wtf-pictures-of-the-week-34-pics/attachment/shit-glitter-gold-flakes-in-your-poop/

1 2 3 7

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár