Érintés

Most nézek egy sorozatot, amit sajnos nem tudok nyugodt szívvel ajánlani senkinek, de még sem mehetek el mellette szó nélkül. A címe magyarul “Érintés”, angolul pedig ugye “Touch”. (Az imdb adatlapját itt találjátok, a trailert pedig itt nézhetitek meg.)

Ami miatt fáj a szívem, hogy a történet nem kidolgozott, a szereplők botladoznak, pedig azért nem rossz színészek, többen közülük más filmben, sorozatban már bizonyítottak. A párbeszédek és reakciók nem életszerűek, néhol nagyon unalmas, néhol még szájbarágós is (könyörgöm, a néző nem hülye!).

DE! Ami miatt nem tudom csak úgy túltenni magam rajta (pedig sok időt megspórolhatnék vele), azok a témafelvetései. Fontos és napjainkban igen súlyos problémákat vet fel (hogy aztán totál elrontsa a kibontását, de mindegy, most éppen a pozitívumokat próbálom felsorolni…)

Ilyen például az, hogy az emberek annyit, de annyit tudnak beszélni, de a lényeget nem mondják el, vagy ha el is mondják, a másik fél nem “hallja” meg (de ez már egy másik téma).

Idézet a filmből: “Végtelen sok módja van annak, hogy az emberek kommunikáljanak egymással. Egyik jobb, mint a másik. Ma egy átlagember 17520 szót vált átlagosan 7,4 emberrel. Akár különböző nyelveken, határokon átívelően teszi ezt, mégis kétségbeejtő, hogy nem tudja elmondani a legegyszerűbb dolgot sem, pl. “azt akarom”; “…vagyok”; “szeretek”

Miért olyan nehéz a lényeget elmondani? Miért kell a rizsa? Aztán meg miért nem halljuk meg, amit a másik mondani akar? Miért fontosabb, hogy mi beszéljünk? Hogy nem bírjuk leállítani azt az őrült nagy zajt, ami a fejünkben van, hanem inkább beszélünk róla? Igazából mindegy miről, csak ne legyen csend? Mi a baj a csenddel? Miért ijesztő?

Gyerekként sokat gondoltam arra, hogy szeretnék láthatatlan lenni, csak ne kelljen beszélgetni. Főleg nem a kötelező köröket, amik csak “töltelékek”, csak hogy mondjon az ember valamit, legyen udvarias, jól nevelt. Sokáig kerültem az embereket, gyerekként is inkább egyedül játszottam, valahogyan bele sem mentem abba, hogy megértessem magam másokkal. Nem hitték el, ha nem volt mondanivalóm?

Szerencsére ez mára már valamelyest javult. Mellébeszélésben most sem vagyok azért túl jó, viszont a lényeget sem tudom jól és hatékonyan kommunikálni. Nehéz magamban annyira lecsupaszítani a témát, hogy tényleg csak a lényeg maradjon.

Erre mondták a bölcsek, hogy nem az a jó szöveg/mondandó, amihez már nem tudsz mit hozzátenni, hanem az, amiből nem tudsz már mit elvenni.

Hosszú az út még előttem, úgy érzem.

Ti mit szeretnétek elmondani sallang és rizsa nélkül, ha mondjuk most megtehetnétek? Mondjátok el itt!

UI: újabb gyöngyszemre bukkantam a most nézett részben: “Több ezer éve, hogy a tengerészek a csillagok alapján tájékozódnak, csak felnéztek és tudták, hogy hol is vannak pontosan. Bár az óceán hömpölygött alattuk, megbízhattak a biztos égi pontban, a Sarkcsillagban. Itt lent a Földön azonban soha semmi nem áll le, folyamatos mozgásban van”

a kép forrása: http://www.imdb.com/title/tt1821681/?ref_=nv_sr_2