Aliz Ma csúnyán belefutottam (újra) abba, hogy fejben lejátszottam valamit és aztán az teljesen másként alakult. Ettől csalódott, majd frusztrált lettem, ami azt eredményezi, hogy ezt a bejegyzést háromnegyed egykor írom éjszaka, mert nem tudok aludni. Ugyanis semmilyen lazító, nyugtató módszer nem hat most rám…
De ha már itt vagyok, akkor megvizsgálom közelebbről, hogy mi ez most bennem, mit akar üzenni és mit tehetek másképpen legközelebb. Legfőképpen: hogyan tehetném le az elvárásaimat úgy végleg. (egyáltalán képes lennék erre?)
Gombóc van a torkomban, legszívesebben bőgnék, de még arra a pontra sem jutok el. Ha sikerült volna megszeretnem a mozgást, akkor most lemennék futni, dacolva a hideggel és azzal, hogy még jobban felébredek tőle. Ehelyett most itt ülök és elemzem magamat, ami végül is elég jó tanulási alap, igazán nem panaszkodhatok.
Ha be kellene azonosítani az érzésemet, akkor az most egy enyhe düh lenne. Ugyanakkor tudom, hogy én hoztam létre, mert elvárást támasztottam, majd nem az történt, amit és ahogyan én szerettem volna, erre bepipultam. Pedig ha tudnék elvárások nélkül létezni, akkor ez a belső feszültség most létre sem jött volna. Ha nem lenne bennem ragaszkodás egy konkrét végkimenetelhez, akkor most gyermeki békével az arcomon aludnék már réges régen.
Megvizsgálva ezt az egész helyzetet, nem is igazán lényeges. Mégis ahhoz eléggé komolyan veszem, hogy belső feszültséget szítsak vele és megzavarjam a később szinte pótolhatatlan és nagyon fontos alvásomat. Azaz felcseréltem egy butaságra egy létfontosságú folyamatot: alvás helyett hisztizek magamban.
Mégis, ezt így végiggondolva, még jobban fortyogok, mert azzal, hogy elbagatelizálom ezt a jelenlegi helyzetet, csak még jobban fokozódik. Tehát ami legjobbat tehetem magammal, megkapja teljes odafigyelésemet és időmet.
Következzék tehát egy őszinte párbeszéd magammal:
-Mi a baj?
-Az a baj, hogy nem az történt, amit én akartam.
-Ez miért baj?
-Mert nem teljesült az akaratom.
-Ha teljesült volna, most elégedett lennék?
-Igen.
-Hogyan érezhetném magam most jobban?
-Ha teljesülne, amit szeretnék.
-Van erre most esély?
-Nincs.
-Akkor hogyan érezhetném magam jobban?
-Ha sikerülne letennem azt, hogy ez most nem úgy történt.
-És mi ennek az akadálya?
-Igazából semmi.
-Akkor miért nem teszem le?
-Mert így fontosnak érezhetem magam azáltal, hogy ragaszkodom a saját végkimenetelemhez és ahhoz a tévhithez, hogy csak akkor lehetek boldog és elégedett, ha az történik amit én akarok.
-Igaz ez?
-Nem.
-Lehetek boldog anélkül is, hogy valami másképpen történik, mint ahogyan én akarom?
-Igen.
-Akkor most valójában mi a fontos, az, hogy az történjen amit akarok, vagy az, hogy boldog legyek?
-Az, hogy boldog legyek.
-Hogyan érezhetném magam boldognak?
-Bárhogyan.
-Van feltétele a boldogságomnak?
-Nincs, mert ez egy állapot, csak meg kell engednem.
-És mi akadályoz meg benne, hogy boldog legyek?
-Semmi. Illetve néha az, hogy elfeledkezem arról, hogy ez az alapállapot és csak meg kell engednem.
-Most megengedem?
-Már igen.
-Jobb érzés?
-Határozottan igen!
…ennyi volt, megyek aludni. Mindenkinek jó éjszakát!