Aliz Nem vagyok mérges vagy ilyesmi (legalábbis nem ebben a témában), hanem az eldobott szemétre gondoltam, amit az emberek nem a kukába dobtak, hanem ahol érte őket a szükség, ott egyszerűen elejtették…
No de kezdem is az elején: reggeli szokásos kis testmozgásom közben elég sok eldobált szeméttel találkoztam a mellettünk lévő parkban. Aztán nem messze ezektől találtam egy üres, kicsit szemeteszsákot is. Mivel a Jóistennek kiváló a humorérzéke, gondolta, ha már leküld szemetet szedni, ad hozzá zsákot is.
Bemelegítésképpen összeszedtem a szemetet a talált zsákba, majd beledobtam az üres kukába, ami természetesen ott árválkodott a szétszórt szemét mellett.
Most felmerülhet a kérdés, hogy ezzel mire akartam kilyukadni és hogy a történetnek lesz-e egyáltalán valami tanulsága (amellett, hogy eldicsekedhettem, milyen jótétlélek vagyok).
Számomra a következő esett le: ha zavar valami, és módomban áll megszüntetni, akkor egyszerűen megteszem, mert jó érzés, ahelyett, hogy leállnék szörnyülködni, hogy milyen emberek vannak, meg hogy ezeknek nem volt gyerekszobája, meg különben is a kormány tehet mindenről vagy az ellenzék vagy a szomszéd…
Persze mások elmarasztalása is egy út, csak attól még a szemét ott marad.
Nem lehet az embereket panaszkodással és nyaggatással megváltoztatni (sőt úgy általában nem lehet senkit megváltoztatni) és minden ez-irányú törekvés csak még nagyobb feszültséget szül – legalább is bennem.
Csak én vagyok képes változni, másként látni a világot, másképpen gondolni az emberekre és ha éppen sok időm van, még azon is el szoktam gondolkodni, hogy vajon kit mi motivál, hogy megtegyen valamit, vagy adott esetben ne tegyen meg semmit.
Persze magamban még nyugodtan gondolhatok bármit a szemetet szétszóró emberekről, puffoghatok kedvemre, bár inkább sajnálom őket, hogy nem szeretik a tiszta környezetet maguk körül, mert mondjuk sohasem láttak még olyat. Vagy mert esetleg nem törődnek velük és így hívják fel magukra a figyelmet – mert ugye a negatív figyelem is jobb, mint a figyelem teljes hiánya. Ezúton is küldök nekik sok-sok szeretetteljes figyelmet és kívánom, hogy legyen részük pozitív odafigyelésben. Hiszem, hogy akkor ők is jobban odafigyelnek majd másokra és a környezetükre.
Rögtön más megvilágításba került így a dolog és számomra is könnyebb volt összeszedni a szemetet és gyönyörködni a tiszta parkban.
kép forrása: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Pollution_in_Park.jpg