Posts Tagged ‘egyensúly’

Valódi segítség

Kínai halász

Biztosan ismeritek a mondást, hogy a rászorulóknak nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani őket halászni. Mert ez a valódi segítség, nem pedig az, hogy folyamatos kis adományokkal benne tartjuk őket a szükségben és a függőségben (még ha az számukra kényelmesnek is tűnik, hosszútávon mégis káros)

 

Éppen egy jókora bőgésből jövök, ami abból fakadt, hogy egy hozzám közel álló személy ezt másképpen látja és én ezt nem tudom elfogadni. Mindenképpen kényszersegíteni akartam neki, hogy lássa be: benntart egy hozzá közel álló illetőt a kényelmes “mézmocsárban” azzal, hogy folyamatosan halat (mézet) ad neki. Ezzel pedig mindent adtam, csak valódi segítséget nem. Nagyon nehéz megállnom, hogy ha én látom a megoldást, ne akarjam “átadni”, és felismernem is nagyon nehéz, hogy ha a másiknak a segítségem helyett csak az együttérzésemre van szüksége – hát ezt még gyakorolnom kell.

Természetesen nem éltem át mindazt, ami ehhez vezetett köztük. Fogalmam sincs, hogyan oldanám meg, ha én lennék benne. Viszont egyvalamit tudtam volna adni (HA kéri!!!) a külső szemlélő nézőpontját – amit csak az én szememmel láthatok, és amiből a másik tanulhat, már ha szeretne. Joga van ahhoz is, hogy ha nem kér a nézőpontomból. Mindenkinek szíve joga ezt eldönteni – nekem pedig el kell ezt fogadnom.

Azt viszont már tudom, hogy ebben az adott helyzetben együttérzést kellett volna tanusítanom ahelyett, hogy segíteni akartam volna és helyette akartam volna megoldani ezt a helyzetet. Ezzel pont, hogy halat akartam rátukmálni, ahelyett, hogy megtanítottam volna halászni – már ha kérte volna ezt is. (a bőgésem pedig abból fakadt, hogy ez a téma nagyon érzékenyen érinti, én mégis erőszakos voltam, azaz én egy huszáros vágással megoldottam volna, ő pedig nagyon nem kért az én megoldásomból. Emiatt nálam akkora lett a belső feszültség, hogy ki kellett sírnom…)

Őszintén érdekelne, hogy ki hogyan viszonyulna egy olyan kapcsolathoz, ahol az egyik fél folyamatosan ad, a másik fél pedig folyamatosan kér és elfogad? Első látásra itt az egyensúly igencsak fel van borulva, nem? Valami mégis benne tartja őket ebben a furcsa körben. Kívülről ezt nagyon nehéz elfogadnom és látnom. (természetesen most lehet, hogy ez az ismerősöm már nem fog nekem ezek után beszámolni ezen irányú kapcsolatáról – ami teljességgel érthető, mert még nem akar vagy nem hiszi el, hogy tudna ezen érdemben változtatni)

Általánosságban nézve könnyebb bennemaradnunk egy megszokott, de kihasználó légkörben, mert félünk, hogy mi történik, hogy ha “rendbe tesszük” a kapcsolatot. Vagy félünk, hogy mi lesz, hogy ha nemet mondunk, és a másik (főleg a kihasználó fél) megsértődik és már nincs ránk “szüksége”, hiszen a “forrása” ezzel elapadt. Az adakozó fél pedig azért maradhat benne ebben a megbetegítő kapcsolatban, mert szüksége van arra, hogy felnézzenek rá, vagy hogy valaki függjön tőle. Persze az igazságot nem tudtam meg ebben az esetben, így ezek mind feltevések maradnak.

Szintén eszembe jutott a nézeteink és hitrendszerünk önfenntartó rendszere. Azért olyan nehéz egy hitrendszeren vagy hiedelmen változtatni, mert védi önmagát. Ahhoz, hogy bármi megváltozzon, nagyon nagy energiára van szükség az ellenkező és számunkra jó irányba, valamint egy alapvető nyitottságra, hogy felülvizsgáljuk: segít-e vagy korlátoz-e minket az a bizonyos hit vagy hiedelem. Ez piszkosul nehéz, és nagyon mély (sokszor igen fájdalmas) önvizsgálatot igényel. Néha persze elég egy belátás vagy egy kis rés, amelyen be tud világítani egy másik “nézőpont” is. Lehet kísérletezni, szabad a pálya!

Egyszóval: csúnyán megbuktam a valódi segítségnyújtás tesztjén, de legalább beláttam, hogy hibáztam és bocsánatot is kértem utána. Valamint magamról is nagyon sok mindent megtudtam ebben a beszélgetésben, és ezért hálás vagyok, hogy mindez a felszínre jött.

+ még egy jótanács így a végére: ha valaki nem kér a segítségünkből, akkor ne segítsünk neki!

Nektek mi a véleményetek a segítségnyújtásról? Mit tartotok valódi segítségnek? Hogy viselitek végignézni, ha valaki “rosszul” segít?

a kép forrása: http://erdekessegekavilagbol.network.hu/kepek/kinarol_kepek_mucuska/kinai_halasz_22

“Kafa” vagyok

…ami helyesen Kapha, mielőtt hevesen tiltakozna mindenki, hogyan is írom le az Ájurvédikus, azaz az “Élet tudománya” szerinti testtípusok egyikét. Ezen a héten hallgattam erről egy érdekes előadást és meg is csináltam az ehhez kapcsolódó testtípus tesztet, mindenki kitöltheti itt a végén pedig kiértékeli, szóval nem kell papír és ceruza…

Na szóval ott tartottam, hogy nálam a Kapha majdnem teljes kiütéssel győzött, amiben a víz és a föld elemek a dominánsak (lásd. sár…).

De lássuk csak mi is jellemző rám (az Indiaiak tudhattak valamit):

A KAPHA alkatúak, tagbaszakadt, robosztus fizikumú, vastag izomzatú és erős emberek. Természetüknél fogva jó erőben vannak immunitásuk és életerejük szintén jó, élettartamuk hosszú nincsenek egészségi problémáik. Hangjuk lágy és mély, rendszerint jóképűek, csinosak. Ezeknek az embereknek  az emésztése és anyagcseréje nagyon lassú ezért kevesebb élelmiszert és folyadékot igényelnek. Természetük nyugodt és csendes. A kaphák képesek a nehéz vagy fárasztó munkavégzésre. Jó kapcsolatot tudnak ápolni a közösséggel. Azonban nem szabad hideg vagy nedves körülmények között dolgozniuk. Hajlamosak az elhízásra ízületi és szívpanaszok alakulhatnak ki náluk.
forrás: http://www.brahmayurveda.hu/prakruti-es-doshak

Azt, hogy tagbaszakadt lennék, azt itt most kikérem magamnak, de a többi illik rám. A rendszerint jóképűek és csinosak különösen hízelgő. Ami sajnos nem túl jó hír, hogy elhízásra hajlamosak (óóóóó) és az ízületeikkel ezért gondok adódhatnak. Mit mondjak, kellenek a kihívások is, nem lehetek csak csinos… (most abba nem menjünk bele, hogy milyen nehézségű vagy mennyire fárasztó munkát vagyok képes végezni…)

De ha már az elhízásnál tartunk, adnak táplálkozási tanácsokat is, hogy az egyensúlyából kibillent Kapha mégis mit tehet, hogy visszanyerje még csinosabb alakját és még jóképűbb pofiját:

Az étrend terén lassú anyagcseréjük következtében a kapha embereknek a lehető legnagyobb mértékben ajánlott csökkenteni a zsírok és olajok, az édességek, valamint a só fogyasztását. Ezek helyett inkább jól fűszerezzék meg ételeiket, sok zöldséget fogyasszanak, valamint magas rosttartalmú ételeket, például lencseféléket.
forrás: https://www.tminfo.hu/maharishi-ajurveda/az-ajurvedikus-etrend-etkezzunk-a-testtipusunknak-megfeleloen/

Sajnos mint a legtöbb magyar ember én is sósra kívánok egy kis édeset, édesre egy kis sósat és csak jobb az íze, ha zsírban/olajban sült ki. Most azonban szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy ezekkel csak még jobban kibillentem magamat az egyensúlyból, pedig pont annak visszaszerzése lenne a célom.

Ma este azonban már megveregethetem a vállamat, mert a pirítósom mellé újhagymát és uborkát is ettem, ami nagyon finom volt és boldog vagyok, mert minden az egészségemért megtett kis lépés SZÁMÍT! A mozgás lesz a következő…

Neked mi a testtípusod? Egyetértesz vele vagy vitatkoznál? Egyensúlyban vagy, vagy éppen kibillenőben? Ha kibillentél, milyen kis lépést tettél ma meg az egészségedért? Várom meglátásaitokat és tapasztalataitokat!

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár