Milyen sokszor hallottam kiskoromban, hogy “Figyelj oda!” vagy “Figyelj már, nézz a lábad elé!” Ezek voltak az első olyan kizökkentések, amikor olyasmire kellett figyelnem, ami vagy az adott esetben nem érdekelt, vagy a saját belső világom sokkal jobban lekötött, mint a külső világ (ebből is látszik, hogy gazdag fantáziával megáldott befelé forduló kisgyerek voltam). Természetesen …
