Aliz Ahogyan az előző részben is írtam, rengeteg mindent halmoztam fel életem során, amikkel aztán nem tudtam mit kezdeni és jobb híján raktároztam ezeket, igyekeztem nem tudomást venni a felesleges dolgaimról.
Persze a felhalmozott “javaim” miatt sokszor nem találtam meg amit kerestem, vagy jó sok idő elment a “hasznos” cuccaim keresésével. A takarítás nehézségeiről pedig most ne beszéljünk.
Aztán felkeltette az érdeklődésemet ez a könyv: Marie Kondo – Rend a lelke mindennek, amiben egy picike japán nő leírta, hogy hogyan kísérletezte ki a tutibiztos rendrakás alapszabályait úgy, hogy szellős, áttekinthető ÉS fenntartható rend legyen az otthonodban, valamint hogy SENKI ne essen vissza. (Gondolom, most ráncoljátok a homlokotokat, meg megy a ciccegés, hogy persze, tuti módszer, meg japán-mi meg magyarok vagyunk, meg nincs visszaeső, persze-persze – amúgy ez egy teljesen normális reakció szerintem, én is így éreztem.)
Ahogyan olvastam egyre jobban megtetszett és amiért írok is róla az legfőképpen az, hogy kitér a rend lélekre gyakorolt hatására is. Emellett nagyon gyakorlatias könyv – NINCS benne hókuszpókusz, meg hogy tegyünk energetizált jádekövet a szoba közepére, hogy áramoljon a csí, ilyen nem lesz!
Na jó, azért lesz benne egy kis könyvcirógatás, meg ruhákkal beszélgetés, de ezentúl tényleg csak gyakorlat – ami eléggé fáj. Ezt onnan tudom, hogy már csinálom.
Amint elkezd az ember a közvetlen környezetében rendet tenni, és kiselejtezni amire már nincs szüksége, akkor ugyanaz elkezdődik a lelkében is. Nem tudja ez alól senki sem függetleníteni magát. Ahogyan sajnos a rendetlenség is lefárasztja az embert és nemcsak azért, mert sokáig tart megtalálni amit keresel, hanem mert lehangol, ha szétnézel és kupi van.
Rengeteg érzés felbukkanhat selejtezés közben: harag, bűntudat, hála, csodálat, hányinger, rosszullét, megkönnyebbülés, elengedés, rossz és jó érzések színes skálája. Csodálatos belső érzelmi hullámvasút – erre készüljetek, ha belevágtok!
Én még nagyon az elején vagyok, de amiket itt leírtam érzéseket, már mind átéltem. Az első kategóriának (ruházat) az első alpontját (felsők) válogattam ki.
Íme az eredmény:
Ezek tényleg a kedvenc felsőim, és azért kell őket állítva tárolni (tehát nemcsak elfelejtettem a képet elforgatni) hogy mindegyikhez könnyen hozzáférjek és ne gyűrődjenek az egymásra-pakoltságtól.
A könyvet nem szükséges megvenni, bár nagyon szórakoztató, nagy odafigyeléssel és nagy adag szeretettel megírt könyv, csak ajánlani tudom, azonban a neten rengeteg videó és összefoglaló található a lényegről.
Jó szortírozást és elengedést! Kinek milyen élménye van a rendrakással kapcsolatban? Kíváncsian várom a tapasztalataitokat, akár a fotókkal is – imádom az ilyen volt, ilyen lett átalakításokat!
UI: úgy érzem, még lesz folytatása a történetnek, mert még csak az első kategóriánál tartok, de csak a már megélt és megtapasztalt érzéseimről, döbbeneteimről szeretnék írni. Éjen a gyakorlatiasság!