Yukatengi meséje, avagy a hallgatás művészete

Nem is oly rég néztem meg a Miért éppen Alaszka? (angol címe: Northern Exposure) című sorozatot a testvérem ajánlására, aki már másodjára nézte akkor végig (ami nála ritka…)

 

Szerintem nem lövöm le a poént, ha röviden leírom a történet lényegét: New Yorkból ösztöndíjjal kerül Alaszkába egy frissen lediplomázott orvos, és az ő “beilleszkedéséről” szól lényegében a történet, közben bemutatva a kisváros kis számú, de annál karakteresebb lakóit. Zseniális!!!

Nagyon szerettem benne szinte mindenkit, valamint a történet “lassúságát” is. Nincs benne felesleges időkitöltés, hanem valódi és tartalmas, emellett vicces és szórakoztató. Ritkán találkozik ma már az ember ilyen részletességgel kidolgozott sorozatot. (na jó, talán a Breaking Bad, de az egy külön történet!)

A főszereplő, Dr. Joel Fleischman karakterfejlődését pedig öröm volt nézni, ahogyan egy pökhendi, beképzelt, magától teljesen elszállt emberből hogyan válik mély érzésű, alázatos és valódi emberré. Gyönyörű volt! (sajnos a sorozat befejező részeit a színész már nem vállalta, és lecserélték, aki nekem már nem tetszett, de ez a maradék 95%-on mit sem változtat)

Volt még egy kedvenc szereplőm, Marilyn, aki a rendelőben volt a doki mellett asszisztens. Imádtam, hogy csak akkor szólalt meg, amikor valódi mondanivalója volt és hallgatott, amikor nem. Sok ember tanulhatna tőle!

Az ő történeteiből hoztam el Nektek egy gyöngyszemet. Marilyn a doki anyukájának mesélte ezt, aki rengeteget beszélt és nem hallgatott meg másokat. Pedig néha nagyon hasznos tud lenni, ha meg tudjuk értő figyelemmel hallgatni, hogy a másik mit is mond és ne adj Isten még be is tudjuk fogadni a gondolatait… (hát nem könnyű, de szabadon gyakorolható!)

 

Következzék hát a történet:

“A sas nem volt mindig sas.
A sas, mielőtt sas lett volna, Yukatengi volt a Beszélő.
Yukatengi folyton csak beszélt.
Folyton járt a szája.
Csak magát hallotta.
Sem a folyót, sem a szelet, sem a farkast.
A holló egyszer azt mondta neki, hogy éhes a farkas.
Ha nem beszélnél, meghallanád.
Ahogy a szelet is.
És ha meghallod a szelet, repülni fogsz.
Yukatengi így befogta a száját és átváltozott sassá.
A sas szárnyal.
És röptében benne van minden mondanivalója.”

Nekem ez nagyon tetszett és amikor elhangzott a filmben én elbőgtem magam. Ez mostanra már megváltozott, lehet hogy sokszor hallottam, vagy már kevésbé vagyok szentimentális, ez lényegtelen. Mindenki szabadon véleményezheti és átfolyathatja magán.

Kinek hogy tetszett? Ki látta ezt a sorozatot? Kíváncsian várom, kinek milyen tanulságos szösszenet maradt meg belőle.

Képek forrása: http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Series/NorthernExposure és https://www.pinterest.com/vickirean/northern-exposure/

Szólj hozzá

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár