A lusta, hideg hétvégék nem is kezdődhetnének jobban, mint egy hatalmas bögre (rizstejes :) ) kakaóval és egy finom, gazdag kuglóffal. Ha még házi lekvár is akad mellé, no, az már valóban pazar!
Az eredeti receptet ismét Zizinél találtam, itt találjátok az ő verzióját, amit én némiképp átalakítottam.
- 250 ml rizstej (vagy mandulatej)
- 1 cs. porélesztő
- 120 g + 1 tk. nádcukor (vagy kókuszvirág cukor, vagy egyéb édesítőszer)
- 500 g bio fehér tönkölyliszt
- csipetnyi só
- 75 g dió, darálva
- 100 g aszalt tőzegáfonya
- 30 g extra szűz olívaolaj
- 2 kk, vaníliapor
- 1 kezeletlen héjú bio citrom reszelt héja
- 1 kk. őrölt fahéj
A rizstejet felmelegítettem, beleszórtam a porélesztőt, hozzáadtam 1 tk. cukrot. Félretettem, hagytam felfutni.
Eközben a lisztet egy nagy keverőtálba szitáltam. Elkevertem a cukorral, csipetnyi sóval, a darált dióval. Beleforgattam a tőzegáfonyát és az olívaolajat. Végül alaposan elkevertem a lisztben a vaníliát, a citromhéjat és a fahéjat is.
A lisztes keverék közepén mélyedést készítettem, ide öntöttem az élesztős rizstejet. Előbb kanállal alaposan elkevertem a száraz és nedves hozzávalókat, majd addig dagasztottam a tésztát, amíg maradéktalanul elvált a keverőtál falától.
Tiszta konyharuhával letakarva meleg helyen kelesztettem, amíg a duplájára nőtt.
Ezután szilikon kuglófformába egyengettem (szerintem a legegyszerűbb a tészta közepén egy lyukat készíteni, így ügyeskedni a formába, mert így nem szakad a kész kuglóf). A formában még 30 percig kelni hagytam.
Alacsony hőfokon (Zizi leírásának megfelelően 170 C-on) kb. 40 percig sütöttem, majd tűpróbával ellenőriztem, hogy teljesen átsült-e.
Végül hagytam a formában teljesen kihűlni, csak ezután szeleteltem.