Judit Évekkel ezelőtt, néhány kollégával az akkori részlegünkről részt vettünk egy “soft skill” tréningen, amiből azóta csak néhány villanásnyi emlék maradt meg bennem, de egy történet nagyon – úgyhogy már ezért megérte. :)
A tréner által elmesélt történet arról szólt, hogy az unoka a nagymamától búcsúzott és feltette azt a kérdést: “Szép életed volt, Nagymama?” – a nagymama válasza pedig az volt: “Nem volt szép életem.” Bevallom, sokat gondolkodtam ezen, sokszor eszembe jutott még évek múlva is. Újra és újra feltettem és felteszem magamnak a kérdést, hogy ha majd az életem végén ugyanez átfutna a fejemen, akkor mi lenne a válaszom?
De azt hiszem, az én válaszom igen lenne… Mert az életünket valójában nagy mértékben befolyásolják azok a döntések, amelyeket hozunk. És én / mi – szerencsére – az élmények mellett tettünk le a voksunkat.
Szeretünk utazni, kirándulni, világot látni, felfedezni – tudatosan tervezve, átgondolva, megfontolva, hátizsákos turistaként az élményt helyezve a középpontba. Szeretünk moziba és színházba járni – igen, otthon is lehet filmet nézni, otthon is lehet művelődni – de ez a tevékenység miért ne lenne élmény, olyan esemény, ami nem csupán a filmről vagy előadásról szól, hanem a közös andalgásról is, hazafelé? És nagyon szeretünk étterembe járni is – felfedezni lakóhelyünk, Debrecen legjobb helyeit, megenni egy finom “take-away” vegán burgert a Duna-parton ülve, amikor Budapesten kirándulunk, vagy megkóstolni egy jó tengeri herkentyűs ételt, miután fáradtan leülünk egy rejtett kis helyen valahol a nagyvilágban.
Most pedig még mindig gyűjtjük az élményeket – itthon. Lehet örülni egy elolvasott könyvnek, egy finom pohár bornak, egy hosszú beszélgetésnek, egy jó kávénak, hogy “mint turista” fedezzük fel a környéket, vagy éppen egy biciklitúrának széllel szemben, ahol az odaút két órát, a visszaút fél órát vesz igénybe. :)
Ezektől a mindennapi – sokak számára talán hétköznapi – élményektől leszünk azok, akik vagyunk, ezek ivódnak belénk, ezek építenek. És talán így jutunk lepésről lépésre közelebb a “Szent Grálhoz”, a hőn áhított boldogsághoz – ha egyáltalán érdemes keretek közé szorítani egy ilyen megfoghatatlan dolgot. :)
De hogy visszakanyarodjunk az ételekhez is, ahogy említettem, szeretünk alkalmanként étterembe járni, rendelni viszont – bevallom – kevésbé.
Valahogy megkapó az, ahogy az ember készül egy ilyen estére, szépen felöltözik, összeül a barátokkal vagy éppen kettesben látogat el egy helyre, aminek megvan a hangulata, a varázsa, ami nem csupán az ételről szól, amit otthonra is rendelhet. Sokkal inkább arról a kerek, egész élményről, amit az ember egy-egy ilyen alkalomkor kap – és amit reméljük, hamarosan ismét magunkkal vihetünk.
Kíváncsiságképpen azért végigböngésztem néhány közeli étterem online kínálatát, és az egyik napi menünél szembe jött velem a szalonnás zöldbableves. Még soha nem hallottam erről az ételről, így már meg is volt a napi kihívás – és éppen időben kerül fel a blogra, hiszen úgy tűnik, beköszöntenek a napfényes tavaszi napok, amikor inkább könnyedebbe falatokra vágyik talán az ember. :)
Szeretettel ajánlom nektek ezt a receptet!
- 1 + 1 ek.extra szűz olívaolaj
- 1 tömb tofu, apró kockákra vágva
- tengeri só és frissen őrölt bors
- fokhagyma granulátum
- pirospaprika
- 1 fej vöröshagyma, apró kockákra vágva
- 3 gerezd fokhagyma, szeletelve
- 2 ek. tönkölyliszt
- 3 db sárgarépa, karikázva
- 1 db petrezselyemgyökér, karikázva
- 1 karalábé, felkockázva
- 3 – 4 db burgonya, felkockázva
- 4 db babérlevél
- 1 bő tk. majoránna
- 300 g zöldbab (most még fagyasztott :) )
A tofuszalonnához, a felkockázott tofut 1 ek. extra szűz olívaolajban, kevés sóval, borssal, fokhagyma granulátummal és pirospaprikával bepácoljuk. Néhány óra múlva tapadásmentes serpenyőben, többször megkeverve ropogósra sütjük, majd hűlni hagyjuk.
1 ek. extra szűz olívaolajon üvegesre pároljuk a hagymát. Megszórjuk 2 ek. liszttel, amit aranybarnára pirítunk, majd pirospaprikát adunk hozzá, és folyamatos kevergetés mellett felöntöttjük 1 bögrényi hideg vízzel.
Ezután hozzáadjuk a fokhagymát, a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, a karalábét és a burgonyát, majd a zöldséget és felöntöttjük 1,2 l vízzel. Sózzuk, borsozzuk, babérlevéllel és majoránnával fűszerezzük.
Végül, amikor a zöldségek szinte teljesen megpuhulnak, hozzáadjuk a zöldbabot, és a levest készre fűzzük.
Tálalás előtt keverjük csak hozzá a tofuszalonna – kockákat.
4-5 adag lesz belőle