november 2015 archive

“Tejbe”rizs fehérboros sült birssel (gluténmentes, tejmentes, tojásmentes, vegán recept)

"Tejbe"rizs fehérboros sült birssel

Ehhez az ételhez a múlt heti csapatépítőnk szolgálta az inspirációt, ahol egy ehhez hasonló, könnyen-gyorsan összedobható desszerttel zártuk a közös főzőcskézést.

A lágy tejberizs bármilyen szezonális gyümölccsel verhetetlen párost alkot.

 

A “tejbe”rizshez:

  • 1 bögrényi (250 ml) rizstej (vagy egyéb növényi tej)
  • 1 bögrényi (250 ml) víz (+ ha szükséges)
  • 1 bögrényi (250 ml) kerek szemű rizottó rizs (átmosva, leszűrve)
  • 1 csapott kk. vaníliapor
  • 1-2 ek. méz
  • 1 csapott ek. útifű maghéj (elhagyható)

A fehérboros sült birshez:

  • 1 bő ek. méz
  • 5-6 ek. jó minőségű fehérbor
  • 1/2 kk. vaníliapor
  • 2 birsalma, hámozva, felkockázva

Tapadásmentes edénybe öntöttem a rizstejet és a vizet. Felforraltam, majd hozzáadtam a rizst is. Vaníliával ízesítettem, majd folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg a rizs teljesen megpuhult. Ha szükséges, adjunk hozzá további vizet.

A tűzről lehúzva hűlni hagytam, majd mézzel édesítettem. Én útifű maghéjat is kevertem bele, hogy kissé összetartsa a “tejbe”rizst, de ez el is hagyható.

A gyümölcsraguhoz a mézet, a fehérbort és a vaníliát alaposan kikevertem, összeforgattam vele a birsalma kockákat, majd sütőpapírral borított sütőformában először alufóliával letakarva puhítottam, végül alufólia nélkül kissé megpirítottam.

4 formába adagoltam a rizst, majd a tetejére halmoztam a sült birsragut, alaposan kihűtöttem és tálaltam.

Céklás – diós kiscipó (tejmentes, tojásmentes recept)

Céklás - diós kiscipó

Facebook-oldalunk olvasói már régóta várják ezt a receptet, amit egy napi menü megírásakor említettem az olvasóknak.

Azóta többször készült már, de annyira finom, hogy még a fotózás előtt lába kelt a cipócska jelentős részének, kép nélkül pedig ugye nem az igazi a recept sem, hiszen az ember el sem tudja képzelni, milyen csodás színe lehet egy éppen kelő, céklával színezett kenyérnek. :)

Nagy-nagy köszönet az eredeti receptért Flat-cat-nek.

 

1 kisebb cipóhoz

  • 50 g nyers cékla
  • 100 – 125 ml víz (liszttől függően)
  • 2 tk. almaecet
  • 125 g teljes kiőrlésű bio rozsliszt
  • 125 g teljes kiőrlésű bio búzaliszt VAGY fehér tönkölyliszt (mindkettővel kiválóan működik a recept; előbbivel tömörebb, gazdagabb, míg utóbbival kicsit szellősebb lesz a végeredmény)
  • 5 g porélesztő
  • 15 g extra szűz olívaolaj (vagy dióolaj, vagy egyéb olaj)
  • 1 ek. akácméz
  • 1 tk. só
  • 35 g dió

A céklát a vízzel és az almaecettel aprítógépben daraboltam / pürésítettem. Amikor csak teljes kiőrlésű liszttel készítettem, kicsit több vizet adtam hozzá, mert a teljes kiőrlésű lisztek hajlamosak több folyadékot felvenni.

Összekevertem a kétféle lisztet a porélesztővel. A közepébe kisebb mélyedést készítettem, oda öntöttem a céklapürét, az olívaolajat, a folyós akácmézet és a sót.

Alaposan elkevertem, majd addig dagasztottam, amíg a tészta összeállt és szépen elvált a dagasztótál falától és a kezemtől.

Ekkor kis cipóformára egyengettem,. majd letakarva meleg helyen hagytam, hogy kb. a duplájára keljen.

Eközben a diót zsiradék nélkül, serpenyőben megpirítottam, hűlni hagytam. Ledörzsölgettem a héját, majd egy zacskóba téve klopfolóval apró darabokra törtem.

Amikor a kenyér megkelt, beledagasztottam a diót is.

Egy (nagymamámtól örökölt) öntöttvas edényt kibéleltem sütőpapírral, ebbe tettem a már dióval gazdagított cipócskát. Lefedtem az edény tetejével.

Előmelegített sütőben, közepes hőfokon kb. 30 – 40 percig sütöttem. (Mielőtt kivettem, ellenőriztem, hogy szépen “kopogjon” a héja, illetve egy saslik-pálcát is beleszúrtam, tűpróbaként, hogy a belseje is alaposan átsült-e.)

Rácsra téve hűtöttem.

Flat-cat (aki az eredeti receptben nem extra szűz olívaolajat, hanem dióolajat használ) a sütőt 260 C-ra melegítette elő, fedő alatt sütötte 15 percig, majd fedő nélkül 220 C-on 30 percig. Mivel az én kis konyhámban a tűzhelyen nincs hőfokmutató, kenyérsütésnél ez fontos információ lehet. :) Kérlek vegyétek azonban figyelembe, hogy az extra szűz olívaolaj füstpontját 185 – 204 C-ra teszik. Amennyiben hozzám hasonlóan extra szűz olívaolajat használtok, ennél a hőfoknál ne állítsátok magasabbra a sütőt!

Végül pedig egy kép az éppen kelő kenyérkéről – hát nem szép??? :)

Farfalle articsókás szósszal és brokkolival (tejmentes, tojásmentes, vegán recept)

Farfalle articsókás szósszal és brokkolival

Üde, könnyen elkészíthető, játékos ízek, nagy kedvencem, a hummusz finomságát idézve. Próbáljátok ki az articsókát, pizza tetején is kiváló, de ebben ez ételben szinte új életre kel.

 

  • 250 g teljes kiőrlésű durum farfalle tészta (vagy egyéb tészta)
  • 1 nagyobb fej brokkoli, rózsáira szedve
  • tengeri só
  • 1/2 – 1 ek. extra szűz olívaolaj
  • 10 cm-nyi póréhagyma, vékony szeletekre vágva
  • 1 doboznyi konzerv articsóka (lecsepegtetve, alaposan átmosva, 4 kisebb darabba vágva)
  • frissen őrölt bors
  • 1 ek. tahini
  • frissen facsart citromlé
  • 1-2 kk. fokhagymapor
  • (víz)

A tésztát és a brokkolit sós vízben roppanósra főztem, leszűrtem és melegen tartottam.

Kevés extra szűz olívaolajon puhára pároltam a póréhagymát, majd hozzáadtam és átmelegítettem az articsókát. Enyhén sóztam, borsoztam.

Aprítógépbe adagoltam, hozzáadtam a tahinit és (ízlés szerint adagolt) frissen facsart citromlevet, a fokhagymaport, valamint keveset a tészta főzővizéből.

A szószt pürésítettem. ha szükséges, ezen a ponton sózzuk, borsozzuk, illetve ha sűrűnek bizonyul, további (főző)víz hozzáadásával lazítható.

A tésztát a szósszal illetve a párolt brokkolival tálaltam.

Kb. 3 adag lesz belőle

Aranykaki

Aranykaki

Két adag zöldteás desszertet ettem este fél tízkor, ami igencsak meggondolatlan húzás volt részemről (de jó magyar révén ugye nem hagyom ott, ha meg is lehet enni…) így aztán fel vagyok pörögve rendesen és ez a téma már nagyon régóta érlelődik bennem, így hagyom, hogy most kijöjjön…

A címben szereplő aranykaki képmutatást takar az én olvasatomban, hiszen ha ürüléket arannyal vonunk be, attól az még belül ürülék marad, hiába az arany máz. (vagy aranycsillám, kinek-kinek ízlése szerint)

Régebben én is aranykakiként éltem az életemet, mert annyira meg akartam felelni az elvárásoknak és az általam vélt/valós normáknak, hogy belül szenvedtem, nem voltam igazi és kívülre pedig egy másoknak tetsző arany mázat próbáltam felkenni.

Ezzel több baj is volt: nagyon kényelmetlen volt mást mutatni, mint amit éreztem, vagy nagyon nehéz (néha lehetetlen) volt nem kimutatni, amit éreztem. Emelett még igen fárasztó is volt mindig mindenre figyelni, saját belső hangomat pedig elnyomni. Soha nem tudtam igazából kialudni magamat, mert azon agyaltam, hogy vajon aznap mindent jól csináltam-e. Nagyon nem érte meg, mert azt a rengeteg értékes energiát akár jóra is fordíthattam volna, de ehhez ugye kellett a felismerés, hogy eddig mennyire félreértelmeztem a magammal szembeni őszinteséget.

Ha valaha is éreztétek kényelmetlenül magatokat egy másik ember jelenlétében, az nagyon jó eséllyel azért volt, mert az illető mást mutatott, mint amit belül érzett vagy gondolt és ebből származott a feszültség. Lehet, hogy ő sem volt ennek tudatában (sokan ezt olyan régóta és annyira nagy meggyőződéssel csinálják, hogy el is felejtik, hogy ez mekkora butaság és hogy lehetne másképpen) és már fel sem tűnt neki, hogy valami nincs rendben.

De mi visz rá embereket, hogy ennyi sok drága jó energiát fölösleges képmutatásra pazaroljanak? Valószínűleg a megfelelni vágyás, és hogy szeressék és elfogadják őket. Réges-régen, hogy ha valaki szembe ment a közösség akaratával, azt kiközösítették és az élete múlhatott rajta, mert egyedül nem biztos, hogy képes volt túlélni a vadonban. (vagy akár ki is végezték, hogy ne is legyen ideje ezen gondolkodni)

Ez a programozás máig él bennünk és talán ezért igyekszünk mindenkinek megfelelni, hogy nehogy “kitegyenek a falu szélére”, hogy aztán oldjuk meg a fene nagy individualizmusunkkal az életünket egymagunk.

Ezzel azért én is tisztában voltam, hogy ez már nem életszerű, hogy bekövetkezzen, mégis igyekeztem mindenkinek megfelelni. Csakhogy ez, ha nem őszinte, akkor azt az emberek megérzik és fordítva sül el a dolog. Hiába jártam a kedvében másoknak, az negédesnek tűnt a szemükben és pont ellenkező hatást váltottam ki.

Minden egészséges embernek van egy beépített radarja az ilyesmire és megérzi, hogy a másik milyen szándékkal közelít: őszinte, avagy csak megvezetni akarja és csak a szép oldalát mutatja, hogy azáltal elérjen valamit.

A fordulópont nálam azzal jött el, hogy egy beszélgetésben meghallottam azt, hogy “Úgyis mindenki magával van elfoglalva” Ez a mondat engem akkor ott szíven talált. Egészen addig a pontig én abban a meggyőződésben éltem, hogy mindenki velem van elfoglalva (mekkora beképzeltség/álszerénység volt ez részemről!!!) és ezért nekem mindenkinek ki kell találnom a gondolatát (mekkora képtelenség) és aszerint  alakítani a véleményemet, megnyilvánulásaimat és az érzéseimet, hogy ezeknek megfeleljek és tessek nekik, szeressenek…

Ez a mondat felszabadító volt! Ha mindenki magával van elfoglalva, akkor mit törtem magam? Megérte annyi melót beletolni a képmutatásba? Mi lenne, ha egyszerűen hagynám a saját személyemet felszínre jönni? Végre ki mertem próbálni, hogy milyen érzés is önmagamnak lenni – jelzem: nagyon jó, semmihez sem fogható! Persze ez azért nem ment egyből, de már ez a felismerés fél siker volt az úton.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne fürödjünk többet, ne fésülködjünk, a ruháinkat is kár kimosni, nyugodtan lépjünk rá mások lábára, és különben is kit érdekel, hogy hogyan nézünk ki, vagy mit mondunk. De lássuk be: úgysem fogunk elzülleni, ha egyszer megengedjük magunknak, hogy megnyilvánuljon elnyomott őszinte kis lelkünk. Sőt, sokkal felszabadultabb, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabbak leszünk, ami által mindenki szívesebben fogad minket (aki pedig nem, az nyugodtan mehet máshová).

Szóval egy próbát megér: nekem elhihetitek, hogy nem fog összedőlni a világ, hogy ha egyszer megengeditek magatoknak, hogy szabadon és őszintén önmagatok legyetek. Kezdjétek kicsiben, aztán ahogy jönnek a pozitív (és őszinte!) visszajelzések, úgy lehet fokozni, míg nem végül már ez lesz az alapállapototok. Akkor milyen jót lehet aludni, szó szerint az igazak álmát!

Kíváncsian várom, hogy ezzel kapcsolatban kinek milyen élménye volt. Kit milyen “elkapott mondat” indított el a változás útján?

a kép forrása: http://www.dumpaday.com/random-pictures/wtf-pictures-of-the-week-34-pics/attachment/shit-glitter-gold-flakes-in-your-poop/

1 2 3

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár