Judit Ha nagyon az elején akarnám kezdeni, azt is mondhatnám: nem kell mindig kaviár. (Habár a nemrég megtalált növényi kaviárból kiváló kence készült…)
Jómagam naponta-kétnaponta főzök, de nehogy azt higgyétek, hogy mindig 3 fogásos ünnepi menü kerül az asztalra, sőt! :)
Szeretem optimalizálni az étkezésünket, hogy tápanyagokban és ízekben minél gazdagabb, egészségesebb és változatosabb legyen, de a főzés nekem olyan hobbi, amire nem szánok végtelen mennyiségű időt, nem díszítem agyon az ételeket, és ünnepekkor sem a mennyiséget, hanem a minőséget tartom fontosnak. Hiszen holnap újra felkel a nap, újra kinyílik a konyhaajtó és a kamra ajtaja is – és ebből még bármi lehet.
Amit télen-nyáron tartok itthon, azok a hüvelyes növények, azaz mindenféle bab- és lencseféle. A szárazbabok / lencsék olcsóbbak, de időbe telik beáztatni és megfőzni őket (napi tipp: viszont ha nagyobb adagot főzöl, kiválóan fagyaszthatók), a konzervek jobban megterhelik a környezetet, viszont egy alapos öblítés után már mehetnek is az edénybe. Nem tagadom, én is élek mindkét lehetőséggel, attól függően, éppen mennyi idő áll rendelkezésemre.
A hüvelyeseket én a magam részéről nagyon egészséges tápanyagforrásnak gondolom: tudom, vannak olyan étkezési irányzatok, amelyek tiltják a fogyasztásukat, de nyilván ez is, mint nagyon sok minden más az életben, egyéni szimpátia és döntés kérdése. Engem meggyőztek a hüvelyesek. :) Rendkívül sok rostot tartalmaznak, fehérjében és ásványi anyagokban is gazdagok. A lencse például vasat, cinket és kalciumot is tartalmaz.
Most viszont mégis a tonhalfasírtot helyezném a főszerepbe: heti – kétheti rendszerességgel kerül a tányérunkra tengeri hal vagy tenger gyümölcsei, és miután az édesburgonya fasírt kapcsán már “ódákat zengtem” a forró levegős sütőről (ami olajmentes fritőz néven is fut a különböző üzletekben), megmutatom, hogyan lehet új szintre emelni a tonhalkonzervet is.
Tartsatok velem! :)
A lencsefőzelék receptje már ismerős lehet, de ha még nem készítetted el ilyen módon, ide kattintva megtalálod a receptet. (Annyit változtattam rajta, hogy most 1 kisebb petrezselyemgyökeret, illetve 1 nagyobb sárgarépát is belereszeltem, és a hagymához hozzáadva megpároltam, majd minden ugyanúgy folytatódott, mint a leírásban.)
Térjünk is át a tonhalfasírtra:
- 1 ek. extra szűz olívaolaj
- 1 nagy fej hagyma, apró kockákra vágva
- 4 X 80 g tonhalkonzerv (nem olajos, natúr lében, alaposan leszűrve)
- 3 ek. zabpehely
- tengeri só és frissen őrölt bors
- 1 bő tk. (füstölt) pirospaprika
- 1 bő kk. csípős pirospaprika
- 1 bő tk. majoránna
- 1 bő kk. őrölt kömény
- fokhagyma granulátum ízlés szerint
- annyi zsemlemorzsa, amennyivel könnyen formázható, nem túl tömör masszát kapunk
Egy tapadásmentes serpenyőben, néha megkeverve, aranybarnára pároljuk – pirítjuk a hagymát. (Én szeretem, ha kicsit barnábbra pirulnak egyes darabok.) Hűlni hagyjuk.
Eközben a tonhalat elkeverjük a zabpehellyel, sózzuk és borsozzuk, majd fűszerezzük is. Kézzel alaposan összegyurmázzuk. majd kis időre állni hagyjuk.
Ezután hozzáadjuk a kihűlt vöröshagymát, majd folyamatosan adagolva annyi zsemlemorzsával gyúrjuk össze, hogy rugalmas, formázható. de ne túl kemény legyen a massza.
Én diónyinál kicsit nagyobb adagokat szoktam formázni (kb. 20-24 db lesz ebből az adagból) és forró levegős fitőzben, 180 C-on sütöm készre.
Most lencsefőzelékkel tálaltam, de könnyű vacsoraként salátával, vagy bármilyen körettel / főzelékkel megállja a helyét.
Nálunk 4 adag lett belőle