Judit Mivel mi sem növényi alapokon táplálkozó családból jövünk (és mint tudod, ritkán mi magunk is fogyasztunk halféléket és tenger gyümölcseit), így szívesen osztom meg veled néhány gondolatomat.
Amióta tudatosan odafigyelek arra, hogy a pazarlást – és ebbe természetesen beletartozik az élelmiszer-pazarlás is – a lehető legminimálisabb szinten tartsam, sokszor eszembe jutnak a korábbi generációk: azok a nagyszülők, akiknek nem volt természetes a mindennapi húsevés; az a nagymama, akinek a konyhájában hétről hétre ugyanabban az ütemben készültek az ételek (pl. főzelékes nap, húsos nap, kelt tésztás nap ritmikus ismétlődése adta meg a rendszert); vagy éppen a korábbi fogyasztási szokások, amiknek a konyhában még ma is hasznát vehetjük. Ilyen például az alapanyagok “maradéktalan” felhasználása, akár az állati, akár a növényi eredetű termékeket is tartjuk szem előtt. Mindez persze nem azt jelenti, hogy hétfőn megfőzünk egy óriási adagot, azután addig esszük, amíg meg nem unjuk, a vége pedig a szemetesben landol! Sokkal inkább azt, hogy némi átgondolással, tervezéssel éppen annyit főzünk, amennyit jóízűen meg tudunk enni, a maradékot pedig fagyasztjuk vagy más formában felhasználjuk – és így az étel nem vész kárba, csak átalakul.
Ha érdekel ez a téma, ajánlom figyelmedbe a Kamramustra – avagy a konyhám kincsei bejegyzésemet, hogy akkor is tudj meleg ételt tenni az asztalra, amikor (azt gondolod), nincs otthon semmi. Több bejegyzést szenteltem a Gondold Újra / Gombold Újra sorozatnak, ahol néhány ötletet próbálok megmutatni a fenti témában. Sokatokat érdekelt a Mini Galaxis útikalauz tudatos konyhatündéreknek és a Mini Galaxis útikalauz tudatos konyhatündéreknek – 3 x 3 tuti tipp a mindennapokhoz, ahol szintén trükköket, tippeket, ötleteket adtam igyekezni nektek.
Adósotok vagyok még azonban egy nagyon érdekes bejegyzéssel, ez pedig nem más, mint a mostani: a Nemhúsleves – tökbélből. Igen, elsőre furcsának hangzik az ötlet, de így a sütőtök szezon kellős közepén talán a legnagyobb létjogosultsága van! Ha pedig éppen nem aktuális a leves, a tök kikapart belsejét egy kis dobozkában lefagyasztva tökéletes lesz a végeredmény.
Nincs is más hátra, mint hogy nézzük, miből lesz a cserebogár. :)
Az alapléhez:
- 1 nagyobb vagy 2 kisebb sütőtök kikapart magvai
- 2 liternyi víz (amit pótolhatunk még, ha szükséges)
- 1 nagyobb fej hagyma, félbevágva
- 5 – 7 gerezd fokhagyma
- 1 csapott ek. egész fekete bors (vagy ízlés szerint)
- 1/2 ek. egész fűszerkömény
- tengeri só ízlés szerint
A leves befejezéséhez:
- 4 – 5 darab sárgarépa, nagyjából egyforma darabokra vágva
- 2 – 3 darab petrezselyemgyökér, nagyjából egyforma darabokra vágva
- darabka zeller vagy 2 szárzeller, utóbbi kisebb darabokra vágva
- 1 egész karalábé, félbevágva
- darabka káposzta / kelkáposzta, egészben
- néhány karfiolrózsa, ha éppen kéznél van
- 4 – 5 darab burgonya, nagyjából egyforma darabokra vágva
- 1 tk. kurkuma (elhagyható, de szép színt ad a levesnek és értékes tápanyagokat tartalmaz)
A tálaláshoz:
- tetszőleges tojásmentes durum vagy teljes kiőrlésű tészta
Az egész levest érdemes kis lángon készíteni, nem “szétforralni”, hogy minél gazdagabb ízű legyen a végeredmény. :)
Az alaplé hozzávalóit egy nagyobb fazékba tesszük, majd főzni kezdjük. Kb. 30-40 percig hagyjuk főni (lefedjük, de ha szükséges lenne, pótoljuk a vizet). Ezután leszűrjük (ez azért fontos, hogy az egész fűszerek és a sütőtök rostjai ne ússzanak olyan nagy számban a nemhúslevesben), majd bezöldségeljük.
A leszűrt levesbe visszatesszük a hagymát és a fokhagymát, valamit hozzáadjuk a zöldségeket, amiket tetszőlegesen lehet még bővíteni néhány fej gombával, vagy akár zöldborsóval is. Kurkumával fűszerezzük (ha szükséges, adhatunk még hozzá borsot és fűszerköményt), majd továbbra is kis lángon addig főzzük, amíg a zöldségek szinte teljesen megpuhulnak.
Eközben a levestésztát sós vízben megfőzzük és csak tálaláskor adjuk a leveshez.
Igazi gazdag, melengető fogás, jó étvágyat hozzá!