Posts Tagged ‘hal’

Finn halleves (gluténmentes, tejmentes, tojásmentes recept)

Finn halleves

Nem tudom mennyire autentikus ez a halleves, sok-sok recept elolvasása után nálunk így készült – és hatalmas sikert aratott!! :)

Ha csak kisebb darab lazacod van otthon, és éppen nem egy tésztaételre éhezel, mindenképpen ezt a levest készítsd el!

Kipróbálod?

 

  • 1 kisebb fej vöröshagyma, vékonyra szeletelve
  • 1 gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
  • 2 sárgarépa, felkockázva
  • 2 burgonya, felkockázva
  • tengeri só, frissen őrölt boirs
  • 150 g lazac, bőre nélkül, kis darabokra kockázva
  • 2 maréknyi fagyasztott zöldbab
  • 1 kisebb kezeletlen héjú bio citrom reszelt héja
  • 1 kisebb csokor kapor, aprítva
  • 150 ml rizstejszín
  • 150 g füstölt makréla, a szálkái eltávolítva, kisebb darabokra vágva
  • 1/2 citrom frissen facsart leve

A vékonyra szeletelt vöröshagymát kevés vízben párolni kezdtem. Amikor majdnem megpuhult, hozzáadtam és együtt pároltam a fokhagymával.

Amikor a hagymafélék megpuhultak, belekevertem a kisebb darabokra vágott sárgarépát, burgonyát, és a zöldségeket sózva-borsozva együtt is pirítottam.

Miután a zöldségek kissé átpirultak, felöntöttem az ételt kb. 1 liter vízzel. A levest lassú tűzön addig főztem, amíg a zöldségek majdnem megpuhultak. Ekkor adtam hozzá csak a kisebb darabokra vágott lazacot, a zöldbabot, a reszelt citromhéjat és a kaprot.

Végül amikor az összes hozzávaló megpuhult, rizstejszínnel lágyítottam. A tűzről levéve adtam csak hozzá a füstölt makrélát, illetve a frissen facsart citromlevet.

Nagyon finom, különlegesen pikáns leves, ami akár egy ünnepi asztalon is megállja a helyét – bátran ajánlom mindenkinek! :)

Kb. 4 adag lesz belőle

Szardellás, fokhagymás, chilis párolt kelkáposzta (gluténmentes, tejmentes, tojésmentes recept)

Szardellás, fokhagymás, chilis párolt kelkáposzta

Nagyon szeretem a Chili és Vanília blogot, emlékeim szerint az első gasztroblog volt, amit évekkel ezelőtt elkezdtem olvasni. Azóta is folyamatosan figyelem, hiszen rengeteg újdonságot mutat meg nekünk.

Legutóbb ezt a kelkáposzta receptet próbáltam ki tőle, és természetesen nem kellett csalódnunk! Érdekes, pikáns ízek dobják fel a tél egyik kedvencét, a kelkáposztát.

 

  • 2 ek. extra szűz olívaolaj
  • 12 gerezd fokhagyma
  • 12 szardellafilé (nálam éppen ennyi volt egy kis üveges kiszerelésben)
  • 1 kk. bio csípős paprikakrém
  • 1 fej kelkáposzta, vékonyabb cikkekre vágva
  • frissen őrölt bors
  • kevés tengeri só

Ismét nagymamám öntöttvas lábasát használtam, amiben ezt a mennyei párolt káposztát is készítettem.

Kis lángon felmelegítettem az olívaolajat, Hozzáadtam a 12 gerezd fokhagymát és a szardellafilét, majd addig kevergettem, amíg a szardellafilék elolvadtak a meleg olajban. Ezen a ponton került bele a csípős paprikakrém is.

Végül az összevágott, átmosott (nem baj, ha vizes marad) kelkáposzta cikkek is a lábasba kerültek, összeforgattam, lefedtem, majd 180 C-ra előmelegített sütőben egyszer-kétszer megkeverve kb. 45 percig pároltam.

Rizstejben sült burgonya mellé kínáltam.

4 adag lesz belőle

Valódi segítség

Kínai halász

Biztosan ismeritek a mondást, hogy a rászorulóknak nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani őket halászni. Mert ez a valódi segítség, nem pedig az, hogy folyamatos kis adományokkal benne tartjuk őket a szükségben és a függőségben (még ha az számukra kényelmesnek is tűnik, hosszútávon mégis káros)

 

Éppen egy jókora bőgésből jövök, ami abból fakadt, hogy egy hozzám közel álló személy ezt másképpen látja és én ezt nem tudom elfogadni. Mindenképpen kényszersegíteni akartam neki, hogy lássa be: benntart egy hozzá közel álló illetőt a kényelmes “mézmocsárban” azzal, hogy folyamatosan halat (mézet) ad neki. Ezzel pedig mindent adtam, csak valódi segítséget nem. Nagyon nehéz megállnom, hogy ha én látom a megoldást, ne akarjam “átadni”, és felismernem is nagyon nehéz, hogy ha a másiknak a segítségem helyett csak az együttérzésemre van szüksége – hát ezt még gyakorolnom kell.

Természetesen nem éltem át mindazt, ami ehhez vezetett köztük. Fogalmam sincs, hogyan oldanám meg, ha én lennék benne. Viszont egyvalamit tudtam volna adni (HA kéri!!!) a külső szemlélő nézőpontját – amit csak az én szememmel láthatok, és amiből a másik tanulhat, már ha szeretne. Joga van ahhoz is, hogy ha nem kér a nézőpontomból. Mindenkinek szíve joga ezt eldönteni – nekem pedig el kell ezt fogadnom.

Azt viszont már tudom, hogy ebben az adott helyzetben együttérzést kellett volna tanusítanom ahelyett, hogy segíteni akartam volna és helyette akartam volna megoldani ezt a helyzetet. Ezzel pont, hogy halat akartam rátukmálni, ahelyett, hogy megtanítottam volna halászni – már ha kérte volna ezt is. (a bőgésem pedig abból fakadt, hogy ez a téma nagyon érzékenyen érinti, én mégis erőszakos voltam, azaz én egy huszáros vágással megoldottam volna, ő pedig nagyon nem kért az én megoldásomból. Emiatt nálam akkora lett a belső feszültség, hogy ki kellett sírnom…)

Őszintén érdekelne, hogy ki hogyan viszonyulna egy olyan kapcsolathoz, ahol az egyik fél folyamatosan ad, a másik fél pedig folyamatosan kér és elfogad? Első látásra itt az egyensúly igencsak fel van borulva, nem? Valami mégis benne tartja őket ebben a furcsa körben. Kívülről ezt nagyon nehéz elfogadnom és látnom. (természetesen most lehet, hogy ez az ismerősöm már nem fog nekem ezek után beszámolni ezen irányú kapcsolatáról – ami teljességgel érthető, mert még nem akar vagy nem hiszi el, hogy tudna ezen érdemben változtatni)

Általánosságban nézve könnyebb bennemaradnunk egy megszokott, de kihasználó légkörben, mert félünk, hogy mi történik, hogy ha “rendbe tesszük” a kapcsolatot. Vagy félünk, hogy mi lesz, hogy ha nemet mondunk, és a másik (főleg a kihasználó fél) megsértődik és már nincs ránk “szüksége”, hiszen a “forrása” ezzel elapadt. Az adakozó fél pedig azért maradhat benne ebben a megbetegítő kapcsolatban, mert szüksége van arra, hogy felnézzenek rá, vagy hogy valaki függjön tőle. Persze az igazságot nem tudtam meg ebben az esetben, így ezek mind feltevések maradnak.

Szintén eszembe jutott a nézeteink és hitrendszerünk önfenntartó rendszere. Azért olyan nehéz egy hitrendszeren vagy hiedelmen változtatni, mert védi önmagát. Ahhoz, hogy bármi megváltozzon, nagyon nagy energiára van szükség az ellenkező és számunkra jó irányba, valamint egy alapvető nyitottságra, hogy felülvizsgáljuk: segít-e vagy korlátoz-e minket az a bizonyos hit vagy hiedelem. Ez piszkosul nehéz, és nagyon mély (sokszor igen fájdalmas) önvizsgálatot igényel. Néha persze elég egy belátás vagy egy kis rés, amelyen be tud világítani egy másik “nézőpont” is. Lehet kísérletezni, szabad a pálya!

Egyszóval: csúnyán megbuktam a valódi segítségnyújtás tesztjén, de legalább beláttam, hogy hibáztam és bocsánatot is kértem utána. Valamint magamról is nagyon sok mindent megtudtam ebben a beszélgetésben, és ezért hálás vagyok, hogy mindez a felszínre jött.

+ még egy jótanács így a végére: ha valaki nem kér a segítségünkből, akkor ne segítsünk neki!

Nektek mi a véleményetek a segítségnyújtásról? Mit tartotok valódi segítségnek? Hogy viselitek végignézni, ha valaki “rosszul” segít?

a kép forrása: http://erdekessegekavilagbol.network.hu/kepek/kinarol_kepek_mucuska/kinai_halasz_22

Klasszikusok újratöltve: Vasárnapi ebéd :)

Vasárnapi ebéd

A hétvégét otthon töltöttem a szüleimnél – nagymamámnál. Ilyenkor nagy bizony a sürgés – forgás a konyhában (is).

A vasárnapi ebéd elkészítésében is mindenki kivette a részét: nagymamám főzte a (zab)tejszínes hideg gyümölcslevest, a kedves szomszédtól kapott pontyot én készítettem el, ezalatt anya is alkotott két-háromféle finomságot. Apa pedig a kezünk alá dolgozott. :)

Az újragondolt paprikás lisztben sült halfilé pedig annyira jól sikerült, hogy azon nyomban el is hoztam nektek a receptet.

 

  • 1 ek. extra szűz olívaolaj
  • 8-10 vékony szelet pontypatkó
  • tengeri só
  • 6 ek. teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 2 kk. pirospaprika
  • néhány tekerésnyi frissen őrölt bors
  • 1-2 kk. fokhagyma por

A tálaláshoz:

  • burgonyapüré (kevés főzővízzel eldolgozva)
  • párolt kukorica
  • zöldsaláta (ami lemaradt a képről :) )

Egy kerámia sütőtálat ecsettel vékonyan kikentem olívaolajjal. A sütőt előmelegítettem.

A kb. 1-1,5 cm vastag pontypatkók mindkét oldalát megsóztam.

A tönkölylisztet elkevertem a pirospaprikával és a borssal. Ebbe a keverékbe paníroztam az előzőleg megsózott pontyszeleteket. A kiolajozott sütőtálba fektettem őket, majd a tetejüket megkentem a maradék olívaolajjal.

Közepesen meleg sütőben sütöttem a halat kb. 10-15 percig, majd óvatosan megfordítottam, a szeletek tetejét fokhagyma porral megszórtam és pirosra sütöttem őket.

Burgonyapürével,  párolt kukoricával és zöldsalátával tálaltam az ételt.

Bizony, mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána, és higgyétek el: egyáltalán nem hiányzott a bő olajban sütés. :)

3-4 adag lesz belőle

Grillezett harcsafilé citromos – kapros mártással

Grillezett harcsafilé citromos – kapros mártással

Ha harcsa, akkor csak grill – ez nálunk a nagy családi mantra. Azonban néha nem árt egy kis csavar. :) Vagy egy finom gombás ragu kerül mellé, vagy vagy éppen egy gyorsan összedobható reggelit tesz teljessé, paprikásként is kiváló, néha pedig a maga egyszerű valójában élvezzük az ízeket.

Most Hajni barátnőm ötlete alapján citromos mártást tálaltam hozzá.

A mártáshoz:

  • 2 ek. extra szűz olívaolaj
  • 2 csapott ek. zabpehelyliszt
  • tengeri só, frissen őrölt bors
  • 200 ml rizstejszín
  • 1 ek. szárított kapor
  • 1/2 vagy 1 citrom frissen facsart leve (mérettől függ, figyeljünk oda, hogy ne legyen túl savanyú, inkább kellemesen pikáns)
  • annyi víz, amivel megfelelő sűrűségű lesz a mártás

A grillezett harcsafiléhez:

  • 1200 g harcsafilé
  • tengeri só, frissen őrölt bors
  • extra szűz olívaolaj

A tálaláshoz:

  • hagymás tepsis burgonya
  • fokhagymás párolt spenót

Az olívaolajon zsemleszínűre pirítottam a lisztet. Sóztam, borsoztam. Rizstejszínnel felöntöttem, majd kaporral fűszereztem. Egy kisebb citrom levét belefacsartam, majd beforraltam és kevés vízzel mártás sűrűségűre lazítottam.

A harcsafilét sóztam, borsoztam, majd extra szűz olívaolajjal megkentem és grillserpenyőben megsütöttem.

Tepsis burgonyával és fokhagymás párolt spenóttal tálaltam.

Nálunk 5 adag lett belőle

1 2 3

A weboldal ún. cookie-kat vagy sütiket használ. (Több információ)

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár